Rádióamatőr

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Rádióamatőr IARU általi definíciója

"A rádióamatőr a rádióamatőr szolgálatok munkájában csak személyes érdeklődésből, anyagi érdek nélkül vesz részt, tevékenysége az önképzésre, műszaki fejlődésére és a szakmai információcserére irányul. Továbbá megfelel a rádióamatőr tevékenység folytatásához szükséges követelményeknek."

A rádióamatőr tevékenysége

A rádióamatőr tevékenység igen sokrétű. Vannak, akik a rádióforgalmazás részét szeretik, vannak akik a sport részét és vannak akik a technikai háttere iránt érdeklődnek. Közös bennük, hogy mindig igyekeznek a rádióamatőr szellemiség (ham spirit) jegyében eljárni.

Szakmai tevékenységek

Igen érdekes része a rádióamatőr tevékenységnek a kutatási, konstruktőri rész, ahol a cél minél érdekesebb rádiós megoldás kifejlesztése, megvalósítása. Jelenleg rádiós fejlesztések az alábbiak szerint kategorizálhatók:

  • Hullámterjedési megfigyelések és optimális kihasználása - megfigyelői tevékenység
  • Antenna konstrukciók - hullámtani és elektromechanikai munka
  • Rádió és kiegészítő áramkörök tervezése, építése - elektronika
  • Digitális jelfeldolgozás, moduláció fejlesztés - elektronika és szoftverfejlesztés
  • Rádió távkezelés és hangtovábbítás AX.25 illetve TCP/IP felett - informatika
  • Átviteli közegtől független információátvitel, rendszerek összekapcsolása AX.25 illetve TCP/IP felett - informatika

Sport tevékenységek

  • Rádiós tájfutás (rókavadászat)
  • Gyalográdió, az „Éteri csúcsok”
  • Gyorstávírászat (HST)

A rókavadászat lényege, hogy nyílt terepen el vannak helyezve apró rádiós jeladók, amelyet egy vevőkészülékkel és egy irányított antennával időre meg kell találni, a jeladónál található kódszámot leírni, vagy egyéb módon igazolni, hogy tényleg megtalálta a versenyző. Hazánkban két nagy jelentőségű rókavadászattal foglalkozó honlap is található: www.ardf.hu és a ardf.puskas.hu címeken.

A gyalográdió irányzat a természetjárást és a magas hegytetőkről való jó rádiófrekvenciás terjedés örömét ötvözi. Tehát a rádióamatőr felgyalogol egy magas hegytetőre, ahova a szép kilátás miatt eleve érdemes felgyalogolni, majd előveszi rádió adó-vevőjét, és a hegytetőről nagytávolságú összeköttetéseket próbál létesíteni.

A gyorstávírászat tipikus szellemi sport, melynek alapja a morze tudás művészetének minél magasabb szinten történő művelése. Az 1950-es évektől kezdve rendeznek belőle versenyeket. A 70-es évektől pedig már nemzetközi versenyek is jegyzettek. Az első EB 1983-ban, az első VB 1995-ben került megrendezésre.

Sport kategóriába sorolt tevékenységek

Otthoni QTH-ról (QTH = rádiós telephely) sok-sok RH vagy URH összeköttetés létesítése, sok-sok hazai és külföldi rádióamatőrrel szót váltani. Jellegzetes összeköttetés teremtési célok Magyarországról:

  • RH-n másik kontinenssel vagy a Föld túloldalán (Új-Zéland) élő emberekkel - a legtöbb összeköttetés
  • Tengeri szigeteken élő emberekkel - igazi kuriózum a szigeteken élők kis létszáma miatt
  • URH-n és mikrohullámon 1000 km-es távolságokra élő emberekkel - célszerű magas pontra kitelepülni

Az alábbi kommunikációk már inkább technikai jellegűek, mintsem sok-sok összeköttetéssel kecsegtető tevékenységek. Azonban éppen ez adja ezek igazi izgalmát.

A forgalmazási tevékenység „trófeája” a QSL-lap, a rádióamatőr vételnyugtázó lap. Ez a lap tartalmazza a kapcsolat főbb adatait, időpontját, egymás hívójelét és forgalmazási helyét. Egyes amatőrök egyéni gyártású képeslapot alkalmaznak erre a célra. Egy rádióamatőr összeköttetést csak akkor lehet lezártnak tekinteni, ha a felek kölcsönösen megküldik egymásnak vételnyugtázó (QSL) lapjaikat.

Az internet terjedésével létrejött néhány online QSL-küldő internetes portál is. Egyik ilyen például az eQSL rendszer.

Rádióamatőr kommunikációs csatornák

Az alábbiakban leírt üzemmódokat nem kötelező ismerni és használni, azonban mint lehetőséget, mindenképp érdemes megismerni.

Előnye, hogy saját, távíró üzemmódot ismerő adó-vevő készülék igen egyszerűen építhető. Továbbá a koncentrált energiakibocsátása miatt azonos rádióteljesítmény mellett a legnagyobb távolság ezzel az üzemmóddal hidalható át.

  • Fónia: hangtovábbításra SSB és FM (keskenysávú FM) modulációt használunk. Ezen általában magyarul vagy angolul próbálunk összeköttetést teremteni. De ha ismerjük már az ellenállomás nemzetiségét, az ő nyelvén is próbálkozhatunk.
  • SSTV: klasszikus állókép átviteli megoldás.
  • Csomagrádió: számítógépek közt automatikus csomaghelyesség ellenőrzéssel, szükség esetén automatikus ismétléssel végzett információátvitel.
  • APRS: automatikus pozíció információ és meteorológiai adat továbbítására kihegyezett digitális rádiós rendszer.
  • Digitális üzemmódok: PSK31, MFSK16, MT63, FSK441 és még sorolhatnánk a sok-sok főként szöveg nagy távolságú átvitelére szolgáló eljárásokat. Előnye, hogy gépelt szöveg továbbítódik. Hátrányként említhető, hogy számítógépet igényel, továbbá egy picit személytelenné válik általa a kapcsolat.

Rádióamatőrré válás

Legfontosabb feltétel a belső indíttatás, motiváció az önképzésre, kísérletezésre.

Általában a rádiófrekvencia, mint nemzeti erőforrás használatát kormányrendeletek szabályozzák, amit a rádióamatőr szolgálatot felügyelő hatóság ellenőriz illetve az engedélyeket is ő bocsájtja ki.

Rádióállomás üzemeltetéséhez rádióengedély, amatőr engedélyhez sikeres vizsga kell.

Felkészülés a vizsgára

A rádióamatőr rendelet melléklete tartalmazza a vizsga tárgyköreit.

A rádióamatőr vizsgára történő felkészüléshez az alábbi segítségek ajánlottak:

Vizsga

A vizsga egy írásbeli és egy szóbeli részből áll. Az írásbeli rész

  • műszaki alapismeretek
  • biztonságtechnikai alapismeretek
  • jogi alapismeretek
  • rádióforgalmazási ismeretek, rövidítések ismerete

A szóbeli résznél két vizsgázónak kell két külön helyiségből szabályos rádiós forgalmazást lebonyolítania. Ennek elsajátításához mindenképp keress meg egy vizsgázott, rutinos rádióamatőrt.

Kezdő- (E), alap- (A) és HAREC (B) fokozatú valamint morze ( távíró ) vizsga van. Sikeres vizsga után néhány héttel a hatóság megküldi a vizsgabizonyítványod.

Sikeres vizsga után

Vizsgabizonyítványod alapján kérhetsz rádióengedélyt, amely feljogosít rádióamatőr kísérletek és összeköttetések létesítésére. Kezdő-, CEPT Novice és CEPT fokozatú, opcionálisan morzéval kiegészített engedély van; különböző frekvenciasávok, adóteljesítmények és üzemmódok meghatározásával.

CEPT fokozatú rádióengedéllyel külön engedély nélkül rádióállomást üzemeltethetsz az egyezményt aláíró országokban ( szinte egész Európában ). Hasonlóan egyszerűen rádiózhatnak külföldi amatőrök Magyarországon.

Ha megérkezik az amatőr rádióengedélyed, akkor már csak a berendezésekről kell gondoskodni. URH-ra első közelítésben egy kézi adó-vevőt a legolcsóbb vásárolni és alumíniumból egy normális tetőantennát készíteni.

Rövidhullámra mindenképp asztali vagy „portable” adó-vevő célszerű. A régi használtak olcsóbbak; az újak jobb minőségűek, de drágábbak.

A többi az egyén érdeklődési területe szerint szokott alakulni.

Megjegyzések

Az utóbbi évtizedek drasztikus fejlődést hoztak az információs technológiában. Köznapivá vált a mobiltelefon, az Internet, miközben a majd egy évszázadig uralkodó tömegtájékoztatási és speciális kommunikációs eszköz – maga a rádió – mindinkább a háttérbe szorult. Valahol azért megbújik számos új eszközben, csak fődarabból részegységgé degradálódott, működése is sokat változott.

Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy vetélkedés folyt a családi rádiókészülék típusa, kvalitásai kapcsán, s esti programként családok ültek le és hallgatták a műsort. Később megérkezett a televízió (bujtatva, láthatatlanná téve rádiót, mert az ott van benne ma is), megváltoztak a szokások, a rádió meg fokozatosan beleszürkül az alkatrészek tömegébe. Ki az a bolond, aki ma az utcán sétálgat, s boldogan hallgatja a kezében tartott hattranzisztoros böhöm táskarádiót?

Felmerül a kérdés, hogy szükség van-e a rádióamatőrre, van –e értelme még a rádióamatőr tevékenységnek?

Nos, a nagyközönség számára alapvetően tisztázatlan a rádióamatőrködés lényege: Az a tévhit vert gyökeret, hogy a rádióamatőr része volt annak a kommunikációs rendszernek, amely kiszolgálta a távközlési igényeket, akkor, amikor a távközlés még gyerekcipőben kullogott, a budapesti telefonszámok előbb öt, később hatjegyűek voltak, s egy távolsági telefonhívás lehetőségére legalább egy órát kellett várni a postahivatalban és a telefonigénylés beadása után két évtizedet a bekötésre.

Ugye, hogy így elolvasva a fenti sorokat hangos kacajra fakad az olvasó, főleg a fiatalabbak. Az idősebb generációk is, csak éppen keserű ez a kacaj.

A rádióamatőrök azonban soha nem voltak részei ennek a távközlési rendszernek néhány, alig közismert, pozitív kivétellel. Amikor szükség volt rá, amikor életet, vagyoni eszközöket kellett menteni, ott voltak, ahol lenniük kellett. S ezt el is várták tőlük azon kevesek, akik tisztában voltak azzal, ha sürgősen orvost kell hívni, a távközlés infrastruktúra fejletlensége miatt a szomszéd Jóskához kell fordulni (aki ugyan kicsit habókos, mert valami rádióamatőrködéssel foglalkozik, ami ráadásul pénzt sem hoz, csak visz). Az meg csak lekopog valami titokzatos jeleket, amit a városban a Pista meg is ért (pedig nem is vasutasok), s pont az első elérhető telefon éppen ott a városban van. Igen ám, csakhogy a postahivatal zárva, az orvosnak van ugyan telefonja, csak nincs honnan hívni. Mi maradt a Pistának: a drótszamár.

Ha híre járt ilyen és hasonló dolognak, talán az újság is megírta, de legtöbbször nem.

Ezek az idők elmúltak, ám a természet kiismerhetetlen természete megmaradt. Ugyanolyan misztikus dolog a rádió, még ma is. A dobozból beszélő ember, aki a távolban ül, s titokzatos úton, módon valahogy mégis belebújt abba a dobozba. Aki erre kíváncsi, választ keres, s hiába bontja meg a dobozt, csak részleges választ talál. Élettelen alkatrészek sokaságát. Hogy is van ez? Kérdés kérdést szül, és a kérdések sokasodása elvezet egy olyan útra, amelyen továbbhaladva örökké csak a válaszokat keressük.

Nos a rádióamatőr pont ilyen kíváncsiskodó szerzet. Szeretné megtudni, hogy mi van a dobozban, s ami benne van, az hogyan működik. S azt is tudni akarná, hogyan jut el a távolban beszélő ember hangja őhozzá. Később ő is szeretné a hangját (mondjuk inkább a gondolatait) a távolban élőkkel megosztani, közös érdeklődésük tapasztalatait kicserélni, új dolgokat hallani. S a természet érdekes jelenségeket produkál. A földet körülvevő troposzféra és ionoszféra állandóan izeg, mozog, mert a napocska nyugtalansága erre kényszeríti. Annak a távoli embernek a jelei pedig rádióhullámokon érkeznek, ha éppen kedvük van, mert ez a fránya sárga csillag ott az égen nem bír egy pillanatig sem nyugton maradni, Jaj, de ne is maradjon, mert az is bajokat okoz a rádióhullámoknak.

No de sebaj, a világ tele van ilyen kíváncsiskodó fickókkal, s valahogy mindig egymásra találnak a rádióhullámok segítségével. Ezek a nyughatatlan emberek állandóan megoldást keresnek mindenféle problémára, keresik egymást az éterben, gyűjtögető életmódot folytatnak az egymással történő kapcsolatteremtésben, miközben állandóan szidják az éppen meglévő technikát és a hullámterjedést, s mindig új megoldásokon, trükkökön jár az agyuk.

Nos ezek a rádióamatőrök, a Jóskák, Pisták, Joek, Bobok, Vladok, Alexek és még nagyon, nagyon sokan mások - minden nemzet lányaiból és fiaiból. Nem kommunikátorok ők, de ha a szükség úgy hozza, összeállnak, és ahol baj van, ott sajátos tudásukkal, speciális gyakorlatukkal és technikájukkal segítenek.

S amikor már semmi sem működik, beleértve a teljes kommunikációs rendszert – soha ne legyen ismét ilyen eset! – ezek a cimborák képesek a sufniból előrántani valamit, amivel mégis csak kapcsolatot tudnak egymással teremteni, s ez most kommunikáció, segítségnyújtás, hírközlés.

A lap eredeti címe: „https://wiki.ham.hu/index.php?title=Rádióamatőr&oldid=11950”