Rádióvevő logikai felépítése
Egyenes vevők
Az egyenes vevők a vételi frekvenciára hangolják az összes szűrőkörület, és a vételi frekvencián demodulálnak.
A szűrőkörök együttfutása nehezen biztosítható, ezáltal a szelektivitásuk nem erősségük.
Szuperheterodin vevőáramkörök
A fenti probléma áthidalására találták ki a szuperheterodin elvet. Úgy kerülték ki a sok hangolandó tekercs problémáját, hogy bevezetten egy úgynevezett középfrekvenciát (KF, angolul IF = intermediate frequency).
Az összes szűrőkört és jelerősítőt erre a középfrekvenciára hangolják. A bejövő jel frekvenciáját pedig a lehető leghamarabb erre a frekvenciára keverik le.
Dupla szuper (kétszer kevert szuperheterodin) vevőáramkörök
A keverők fejezetben részletesen olvashatunk a jel keverésének hátteréről. Itt röviden annyit megemlítünk, hogy keveréskor a két jel frekvenciájának összege és különbsége egyaránt megjelenik.
Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha például a középfrekvenciám 455 kHz és a 7040 kHz-ez le szeretném keverni erre, akkor vagy 7040 kHz + 455 kHz = 7495 kHz-et vagy 7040 kHz - 455 kHz = 6585 kHz-es keverőjelet kell alkalmaznom. Tegyük fel, hogy a 7495 kHz-et választom. Belátható, hogy a 7950 kHz-es frekvencián található nemkívánatos adót is venni fogja a készülékem a 7040 kHz-es jellel egyidejűleg, ugyanis a 7950 kHz - 7495 kHz = 455 kHz.
Hogy ezt megakadályozzuk, először egy összegző keveréssel felkeverjük a kívánt sávot egy magasfrekvenciás KF-re, ott sáváteresztő szűrővel elnyomjuk a nem kívánt jeleket, majd ezután keverjük le az alacsony KF-re, ahol már nagymeredekségű szűrőt tudunk készíteni az egymás melletti adások szétválasztásához.