Csillapító

Gyakran előfordul, hogy méréshez vagy kísérletezéshez túl nagy a rádiónk által kiadott jel. Ekkor le kell osztanunk, csillapítanunk kell.

Azonban arra mindenképp ügyelni kell a csillapító méretezése során, hogy a csillapító impedanciája megeggyezzen a tápvonal impedanciájával, ellenkező esetben állóhullám alakul ki a tápvonalban.

Csillapító PI taggal

<szamolo sor=6 oszlop=21 szoveg="imp impedanciájú hálózatban\\att dB csillapítás ellenállásértékei." kozep>imp = 50;att = 20;;K = exp10(att/20);Rp=imp*(K+1)/(K-1);Rs=imp*(K*K-1)/(2*K);</szamolo>

A gyakorlatban a csillapító megépítése során csak közelítő névleges értékekű ellenállásokat tudunk alkalmazni. Ám ez nem probléma, hiszen az alkalmazott ellenállás valódi értéke sem annyi, amennyi rá van írva, hanem például az átlagos 5 %-os ellenállás esetén névleges érték±5 %. Adott esetben kettő ellenállás párhuzamos vagy soros eredőjeként kapjuk meg pontosabban a kívánt értéket. Ügyeljünk arra, hogy indukciószegény (pl. SMD) ellenállásokat használjunk rádiófrekvencián.

Ügyeljünk arra is, hogy a meghajtó teljesítményből az adott ellenállásra jutó teljesítmény ( P_ell = U_ell^2 / R ) ne haladja meg az alkatrész által elviselhető maximális terhelést. Ellenkező esetben az alkalmazott ellenállás tönkremehet.

Csillapító T taggal

<szamolo sor=6 oszlop=21 szoveg="imp impedanciájú hálózatban\\att dB csillapítás ellenállásértékei." kozep>imp = 50;att = 20;;K = exp10(att/20);Rs=imp*(K-1)/(K+1);Rp=imp*(2*K)/(K*K-1);</szamolo>

Ebben az esetben is igazak a PI tagnál leírt alapelvek. Lásd feljebb.