Mágnesség
Az áramot szállító vezetők egymásra hatása
Két párhuzamos, egyenes vezeték, amelyekben áram folyik, erőhatást gyakorol egymásra. Ha a két áram egyirányú, a vezetékek vonzzák, ha ellentétes irányú, akkor taszítják egymást.
A vonzó (taszító) erő nagysága:
F=2 * 10-7 * I1 * I2 * l / r
ahol:
F a kialakuló vonzó (taszító) erő (N)
I1 az egyik vezetőben folyó áram (A)
I2 a másik vezetőben folyó áram (A)
l a vezetők hossza (m)
r a vezetők távolsága (m)
Az áramot szállító vezetők és a mágnesség kapcsolata
A különböző anyagok atomjaiban az elektronok keringése negatív töltések mozgását jelenti, a töltések mozgása pedig áram. Szintén töltések mozgását jelenti az elektronok tengelyük körüli pörgése is. Az elektronok keringéséből és pörgéséből származó áramokat molekuláris köráramoknak nevezik. Egyes anyagokban a molekuláris köráramok síkjai egymással tartósan párhuzamosak. Mint egy ilyen anyagból készített metszetben az 1. ábrán láthatjuk, a molekuláris köráramok ellentétes irányú szomszédos oldalai az anyag belsejében lerontják egymás hatását, így a köráramoknak összességében olyan a hatása, mint ha csak a külső felületen folyna áram:
Két ilyen rudat egymás mellé helyezve, ha mindkettőben azonos (a 2. ábra bal oldalán az óramutató járásával megegyező) a köráramok iránya, az egymás mellett haladó ellentétes irányú áramok – ennek nyomán a rudak is - taszítják egymást. Ha (mint az ábra jobb oldalán) a köráramok iránya ellentétes, az egymás mellett, (az ábrán lefelé) folyó áramok azonos irányúak, ezért az áramok (és így a rudak is) vonzzák egymást.
Ugyanilyen taszító ill. vonzó hatás figyelhető meg, ha a két rudat egymással szembe fordítjuk (3. ábra). Az ábra felső részén a két rúd egymáshoz közeli végén folyó köráramok ellentétes irányúak, ezért taszítják egymást. Az ábra alsó részén ezek a köráramok azonos irányúak, ezért a két rúd vonzza egymást.
Ez a vonzó-taszító hatás a mágnesség. Az ilyen tulajdonságokat mutató anyag a mágnes, a rúdmágnes végei a mágneses sarkok (pólusok). Az azonos irányú köráramot tartalmazó sarkokat egyneműnek nevezik. Mint a 2. és 3. ábrából látható, az egynemű mágnessarkok taszítják, a különneműek vonzzák egymást.
A Föld felülete a mérések szerint negatív töltésű, így a Földdel együtt forgó negatív töltések (az áram megegyezés szerinti irányát figyelembe véve) a Föld forgási irányával ellentétes irányú köráramot adnak. Ilyen formán a Föld is egy állandó mágnes, melynek sarkai a földrajzi sarkok közelében vannak. Ha egy mágnesrudat úgy függesztünk fel, hogy az függőleges tengelye körül elfordulhasson, a kialakuló erő hatására a mágnesrúd úgy fordul el, hogy sarkai a Föld mágneses sarkai felé irányulnak. Az ilyen eszköz alkalmas az északi irány meghatározására, ezért iránytűnek nevezik. Az iránytűnek azt a sarkát, amely a Föld északi sarka felé mutat, északi saroknak nevezik. Mivel az ellentétes mágneses pólusok vonzzák egymást, a Föld északi sarkán déli mágnessaroknak kell lennie, a délin pedig északinak (4. ábra).
Az ábrából az is kitűnik, hogy a köráram milyen mágneses pólust hoz létre: Ha egy dugóhúzót az áram irányába forgatunk, az az északi mágneses pólus felé halad (dugóhúzószabály).