Wobbler

A wobbler egy olyan generátor, amely széles tartományban változó frekvenciájú, de mindenhol azonos amplitudójú szinuszjelet ad ki a kimenetén. A kimenő jel frekvenciája automatikusan végigpásztázza a teljes vizsgálandó frekvenciatartományt. (Wobbeln [német] = sweeping [angol] = pásztázás, söprés.)

A wobbleres mérés elrendezését az 1. ábra mutatja.

1. ábra: Frekvenciamenet mérése wobblerrel

A wobbleren beállítható a vizsgálandó legalacsonyabb (f1), illetve legmagasabb (f2) frekvencia. Az állandó amplitudójú kimenő szinuszjel f1 frekvenciáról indulva egyenletes sebességgel „végigpásztázza” a frekvenciasávot f2 frekvenciáig, miközben a wobbler X kimenetén egy lineárisan növekvő feszültség jelenik meg. Az X kimeneten megjelenő feszültség f1 frekvencián U1, f2 frekvencián U2; minden frekvenciához tartozik egy X kimenő feszültségérték (2. ábra).

2. ábra: Összefüggés a wobbler jelének frekvenciája és az X kimenet feszültsége között

A vizsgálandó hálózat bemenetére a wobbler kimenő feszültségét, kimenetére a terhelést kapcsoljuk. A terhelésen eső feszültséget az X-Y üzemmódba kapcsolt oszcilloszkóp Y bemenetére kapcsoljuk. Az oszcilloszkóp X bemenetére a wobbler X kimenő feszültsége kerül.

Az oszcilloszkóp vízszintes erősítőjét úgy állítják be, hogy U1 feszültség hatására a sugár az ernyő bal szélére, U2 feszültség hatására pedig a jobb szélére kerüljön. Így a „pásztázás” alatt a sugár folyamatosan halad az ernyő bal szélétől a jobb széléig. Az X bemenetre kapcsolt feszültség és a wobbler kimenő frekvenciája közötti kötöttség miatt így az ernyő minden vízszintes pontja egy-egy frekvenciának felel meg (bal széle f1, jobb széle f2 frekvenciának).

A sugár függőleges irányban a bemenetére kapcsolt (a vizsgálandó hálózat kimenetén megjelenő) feszültséggel arányosan tér ki. Mivel a hálózat bemenetére a wobbler minden frekvencián azonos amplitudójú jelet ad, a hálózat kimenetén megjelenő feszültség amplitudója arányos a hálózatnak az adott frekvencián tanúsított erősítésével. Az ernyőn kialakuló kép tehát a vizsgálandó hálózat frekvenciaátvitelét mutatja. (3. ábra).

3. ábra: Az 1. ábra szerinti kapcsolás ernyőképe

Az ernyő vízszintes tengelye a (most lineáris!) frekvenciaskálának, függőleges tengelye a kimenő feszültségnek felel meg, azaz hasonló ábra rajzolódik az ernyőre, mint amit pontonkénti mérés eredménye szolgáltatna.

Magát az átviteli görbét is az ernyőre rajzolhatjuk, ha az oszcilloszkóp Y bemenetére nem közvetlenül vezetjük a vizsgált hálózat szinuszos lefolyású kimenő jelét, hanem egy un. burkoló demodulátoron keresztül, amely a jel pillanatnyi amplitúdójának megfelelő egyenfeszültséget ad a kimenetén (4.a ábra).

4. ábra: Wobbleres mérés elrendezése burkoló demodulátorra

4.b ábra: Ernyőkép

A wobbler kezelőszerveivel beállítható f1 és f2 frekvencia (jellegzetesen úgy, hogy a közepes frekvencia és az attól pozitív illetve negatív irányban való eltérés, a „löket” változtatható), és - általában dB -ben beállítható osztással - a kimenő jel szintje. Általában mód van arra is, hogy az oszcilloszkóp ernyőjén f1 és f2, illetve a köztes frekvenciák valamilyen formában leolvashatóak legyenek.

A wobbler a teljes működési frekvenciatartományát (pl. 1 MHz - 1000 MHz) rendszerint több „frekvenciasávban” fogja át, melyek között átkapcsolóval lehet választani.

A - burkoló demodulátoros - wobbleres méréshez csak egy X-Y üzemmódra is képes, alacsony határfrekvenciájú és nem különösebben pontos oszcilloszkóp szükséges, viszont a kiértékelést megkönnyíti, ha nagy az ernyő mérete. Ezért wobbleres méréshez speciális műszert, wobblerszkópot gyártanak, mely a wobbleren kívül tartalmazza a speciális, nagy képernyőjű (sokszor TV vevőkészülék katódsugárcsövét használó), de csak a wobbleres mérésre alkalmas egyszerű oszcilloszkópot és a méréshez szükséges burkoló demodulátort is.