Induktivitás

Az induktivitás feladata

• aluláteresztő szűrő (LC vagy RL) induktivitásaként - zavarszűrés (illetve tüske elnyomás)
• kondenzátorral összekapcsolva sávszűrő (LC szűrő, rezgőkör)
• a mágneses tér összeomlasztásán alapuló feszültségcsökkentő illetve feszültségnövelő kapcsolás fojtója

Az induktivitás fogalma

Az induktivitás a következő összefüggéssel számítható ki: [math]L = \mu_0 \mu_r \frac{A}{l} N^2 = A_L * N^2[/math]

ahol A a tekercs keresztmetszete, l a tekercs hossza, N a tekercs menetszáma.
A vákum permeabilitása: [math]\mu_0 = 4\pi*10^{-7} = 1.256*10^{-6}[/math], levegő esetén a relatív permeabilitás értéke 1.

A induktivitás hátteréről bővebben a mágneses mező című fejezetben olvashatunk.

Az induktivitás talán egy fizikai jelenség, ami csökkenti a vezetőben kialakuló áramot a frekvencia függvényében. A főleg a vezető hosszától függ. Ezért gyakran feltekercselik hogy közelebb legyen a másik vége. Az ilyen feltekercselt vezetéket nevezik tekercsnek. Van kezdete és vége. Mint egy logikus gondolatsornak. Amit érdemes előterjeszteni.

Az induktivitás egyenáramú körben

Az ideális tekercs kapcsaira egy ismert feszültségű forrást kapcsolva a kialakuló áram nagysága: I = U * t.

A tekercsben tárolt energia: [math]E=\frac{1}{2} L I^2[/math]

ahol I az áram pillanatnyi értéke a t időpillanatban.

Az induktivitás váltakozóáramú körben

Az induktivitás látszólagos ellenállása adott frekvencián: [math]X_L = 2\pi*f*L = 6.283*f*L[/math], ahol L az induktivitás és f a frekvencia.