Rádióvevők paraméterei

Szelektivítás

A szelektivitás jellemzi azt, hogy a készülék milyen mértékben képes kiválasztani a venni kívánt adó jelét a közeli frekvencián dolgozó más adók jelei közül. A középhullámú műsorszórásban nemzetközi megállapodás szerint a szomszédos adóállomások frekvenciája 9 kHz-el tér el egymástól, ezért a szomszédos csatornára vonatkoztatott szelektivitás alatt azt értik, hogy a vevőkészülék milyen mértékben (hány dB-el) csillapítja a vételi frekvenciától 9 kHz-re eltérő frekvenciájú adók jeleit.

Jellel határolt érzékenység

A vevőkészülék jellel határolt érzékenységének azt az antenna bemenetre kapcsolandó rádiófrekvenciás bemenő feszültséget értik, amelynek hatására (maximális hangerőt beállítva) a készülék hangszóró kimenetén az adott készülék kategóriájának megfelelő kimenő teljesítmény jelenik meg. (A bemenő jel az üzemmódtól függ, pl. AM-DSB esetén 1 kHz-al 30%-ban modulált RF jelet kell az antenna bemenetre kapcsolni.)

A vevőkészülék zaja, zajjal határolt érzékenység

Az alkatrészeken (ellenállásokon, félvezetőkön) nagyszámú elektron áthaladása jelenti az áramot. Az áthaladó elektronok száma azonban (az adott alkatrész működésének fizikájából adódóan) pillanatról pillanatra változik, és ez a különbség kis áramingadozásokat okozhat. Egy T hőmérsékletű, R értékű ellenállás kapcsain (a töltéshordozók rendezetlen hőmozgása miatt) így akkor is mérhetünk csekély váltakozófeszültséget, ha a hálózatban nincs feszültségforrás. Ez a termikus zaj.

A vevőkészülék bemeneti fokozataiban alkalmazott ellenállásokon keletkező termikus zajt a további fokozatok erősítik, így különösen fontos, hogy ezek az ellenállások kiszajúak (pl. fémréteg ellenállás) legyenek. Az ideális erősítőnek csak termikus zaja van. A valóságos erősítőben más eredetű zajok is jelentkeznek (pl. az erősítő elemeken magukon is keletkezik zaj). A vevőkészülék zajtényezője mutatja, hogy a valóságos vevő hányszor zajosabb az ideálisnál (a zajtényező jele F, értékét dB-ben adják meg). A felsoroltak miatt ezért a vevőkészülék hangszórójában akkor is hallatszik zaj, ha az antenna bemenetet leföldeljük (rövidre zárjuk). A vevőkészülék saját zaját a zajjal határolt érzékenység jellemzi.

A rádióvevő zajjal határolt érzékenysége az az antenna bemenetre kapcsolandó RF jelszint, amely mellett a hangfrekvenciás kimeneten 26 dB jel/zaj viszony jön létre. (Azaz a jelfeszültség 20-szorosa a zajfeszültségnek.)

A vevőkészülék által vehető legkisebb jelszintet (azt az RF bemenő feszültséget, amikor a hasznos jel még nem „vész el” a készülék saját zajában, a rádióvevő zajjal határolt érzékenysége határozza meg.

Leföldelt (rövidre zárt) antenna bemenetnél a hangszórón a vevőkészülék saját zaját hallhatjuk. Ha az antennabemenetre rövidzár helyett antennát kapcsolunk, a vevő hangszórójában hallható zaj felerősödik. Ennek oka az, hogy antennában a különféle légköri zavarok, zajok miatt akkor is indukálódik feszültség, ha nem működik rádióadó a vételi frekvencián (sávzaj). Ez a zajfeszültség minden frekvencián tartalmaz komponenseket, ezért minél nagyobb a vevő vételi sávszélessége, annál több zajt hallhatunk a hangszóróból. Ezért célszerű a vevő sávszélességét az adott üzemmódhoz alkalmas legkisebb értékre beállítani, mert így a vételi sávba eső zaj teljesítménye kisebb, azaz a jel/zaj viszony javul. A vételi sávszélességet a középfrekvenciás jelútba iktatott szűrőkkel szokás beállítani (pl. CW üzemben B = 500Hz-es, vagy B = 250Hz-es szűrő beiktatása szokásos).

Tükörszelektivitás

A tükörszelektivitás megadja, hogy a vevőkészülék milyen mértékben (hány dB-el) csökkenti a venni kívánt adótól kétszeres KF frekvencia távolságra (a tükörfrekvencián) működő adóállomás jeleit.

Frekvenciastabilitás

Frekvenciastabilitás alatt azt értjük, hogy a rádióvevő vételi frekvenciája (vagy általában egy oszcillátor frekvenciája) bizonyos idő alatt, meghatározott körülmények között (pl. adott hőmérséklethatárok között vagy a tápfeszültség adott ingadozása mellett) milyen mértékben tér el a névleges frekvenciától. Szokás megadni Hz-ben vagy relatív egységben (pl. %-ban) is.

Megjegyzés: A helyi oszcillátor rövid idejű (periódusról periódusra változó) stabilitását a fáziszaja határozza meg. A fáziszaj tulajdonképpen egy véletlenszerű fázismoduláció, amely következtében az oszcillátor frekvenciaspektrumában az előállított frekvencia spektrumvonalán („carrier” = vivő) kívül két „zajoldalsáv” is megjelenik. A fáziszajt úgy jellemzik, hogy az egyik zajoldalsáv teljesítményét viszonyítják az vivő teljesítményéhez, az így adódó viszonyszámot dBc-ben adják meg (c = vivőre vonatkoztatott). Szokás a zajteljesítményt 1 Hz sávszélességre vonatkoztatva megadni, ekkor az eredmény dBc/Hz-ben adódik.

Intermoduláció, keresztmoduláció

A rádió vevőkészülék nagyfrekvenciás áramkörei ideális esetben lineáris működésűek, a valóságban azonban – mivel az erősítő elemek (pl. tranzisztorok) karakterisztikái nemlineárisak – mindig van bizonyos torzításuk. Ez ahhoz vezet, hogy ha több, különböző frekvencián adó rádióállomás jele egyidejűleg kerül az antennabemenetre, akkor a nagyfrekvenciás erősítő kimenetén a bemenetre adott frekvenciákból kikeveredő, ún. kombinációs frekvenciákon (pl. az egyik frekvencia kétszerese + a másik frekvencia háromszorosa) is jelek jelenhetnek meg, vagyis úgy érzékeljük, hogy olyan frekvencián is „vesz” a vevőkészülék, ahol nem működik adóállomás. Ez a jelenség az intermoduláció.

Ugyanennek a fokozatnak a nemlinearitása következtében az is előfordulhat, hogy egyik adóállomás frekvenciáján a saját jele mellett (csökkent szinten) megjelenik egy másik adóállomás jele és viszont, azaz az egyik adásban hallható a másik is, az adók „keresztbe” modulálják egymást. Ez a keresztmoduláció.