„Térhullám” változatai közötti eltérés
a (+kategória) |
|||
| 48. sor: | 48. sor: | ||
Az adóantennától a távoli vevőantennáig az elektromágneses hullámok két úton is eljuthatnak: a két állomás közötti rövidebb útvonalon (ezt nevezik SP = Short Path, rövid utas terjedésnek), vagy a Földet megkerülve (ez az LP = Long Path, hosszú utas terjedés). Utóbbi irányt akkor érdemes használni, amikor a kedvezőbb ionoszférikus viszonyok miatt a nagyobb távolság dacára is jobb átvitelt lehet megvalósítani. | Az adóantennától a távoli vevőantennáig az elektromágneses hullámok két úton is eljuthatnak: a két állomás közötti rövidebb útvonalon (ezt nevezik SP = Short Path, rövid utas terjedésnek), vagy a Földet megkerülve (ez az LP = Long Path, hosszú utas terjedés). Utóbbi irányt akkor érdemes használni, amikor a kedvezőbb ionoszférikus viszonyok miatt a nagyobb távolság dacára is jobb átvitelt lehet megvalósítani. | ||
| + | |||
| + | [[Kategória: Hullámterjedés]] | ||
A lap jelenlegi, 2009. július 23., 22:16-kori változata
Felületi és térhullámok, kritikus frekvencia, MUF, LUF
A föld felszínén felállított adóantennától a vevőantennáig az elektromágneses hullámok három úton juthatnak el: az optikaihoz hasonló közvetlen terjedés, a troposzférán át a földfelszín mentén terjedő felületi hullámok, valamint az ionoszférán visszaverődő térhullámok útján. (1. ábra)
Az ultrarövid hullámok általában közvetlen terjedéssel jutnak az adótól a vevőantennáig. Az áthidalható távolságot az antennák magassága, és a köztük lévő tereptárgyak csillapítása befolyásolja.
A felületi hullámok a Föld görbületét követve, fokozatosan csillapodva terjednek. Az alacsonyabb frekvenciájú (közép és különösen a hosszú hullámú) adókkal nagy távolság hidalható át (az adó hatótávolsága főként teljesítményétől függ). A magasabb frekvenciájú hullámok azonban jobban csillapodnak, ezért csak kisebb távolságra terjednek (rövidhullámon, amatőr adóval a 80 m-es sávban kb. 100 km, a 10 m-es sávban már csak kb. 15 km. távolság hidalható át felületi hullámokkal).
A térhullámok teszik lehetővé a rövidhullámok nagy távolságú terjedését. Az ionoszférába érkező elektromágneses hullámok terjedési iránya megtörik és - ha a feltételek ehhez megfelelőek – a hullámok a Föld felé visszaverődnek.
A visszaverődéshez szükséges, hogy a visszaverő rétegnek elég nagy legyen az ionkoncentrációja.
A tapasztalat szerint
- minél nagyobb az üzemi frekvencia, annál nagyobb ionkoncentráció szükséges a visszaverődéshez,
- minél „laposabban” lépnek be az elektromágneses hullámok az ionoszférába, annál könnyebben verődnek vissza (ezért alkalmasak a DX munkára a lapos kisugárzási szögű antennák).
Az ionoszféra állapotától függő, ún. kritikus frekvencia (fkr) felett az ionoszférát merőlegesen elérő hullámok már nem verődnek vissza. Szokásos értéke nyáron 4…9 MHz, télen 3…14 MHz.
Ha a hullámok nem merőlegesen érkeznek az ionoszférába, az a maximális frekvencia, amelynél a visszaverődés még létrejön (MUF = Maximal Usable Frequency) az ionoszféra állapotától és a kisugárzási szögtől függően változik. Kis kisugárzási szögnél a MUF nagyobb, akár a kritikus frekvencia ötszörösét is elérheti. (Kb. 5 m-nél rövidebb hullámokkal már a leglaposabb kilövési szögnél sem jön létre visszaverődés, az elektromágneses hullámok elhagyják a Föld légkörét. Ez teszi lehetővé, hogy ultrarövidhullámok útján pl. az űrhajókkal rádiókapcsolatot tartsanak fenn.)
A legalacsonyabb használható frekvencia (LUF = Lowest Usable Frequency) az alacsony frekvenciás hullámokat elnyelő D réteg állapotától függ.
A 2. ábra mutatja, hogy a kisugárzás helye és a visszaverődött hullámok vételi helye között holt zóna alakul ki, ahol az adóállomás jelei nem vehetőek. A reflexió többszörös is lehet: a földre visszaérkezett hullámok ismét reflektálódnak, majd az ionoszférán verődnek vissza, stb., így a jelek viszonylag kis adóteljesítmény mellett is megkerülhetik a Földet. Ez teszi lehetővé, hogy az amatőr állomások térhullámok segítségével a Földön minden távolságot áthidaljanak.
Az ionoszféra magasságának és ionizációs állapotának változása miatt a visszaverődés, és így a holt zóna helye is folyamatosan változik, emiatt a vett jel erőssége is ingadozik. Ezt a jelenséget nevezik fading-nak (elhalkulás). A vevőkészülék AGC áramkörének egyik feladata a fading ellensúlyozása.
Az adóantennától a távoli vevőantennáig az elektromágneses hullámok két úton is eljuthatnak: a két állomás közötti rövidebb útvonalon (ezt nevezik SP = Short Path, rövid utas terjedésnek), vagy a Földet megkerülve (ez az LP = Long Path, hosszú utas terjedés). Utóbbi irányt akkor érdemes használni, amikor a kedvezőbb ionoszférikus viszonyok miatt a nagyobb távolság dacára is jobb átvitelt lehet megvalósítani.
