„Csillapító” változatai közötti eltérés
(bevezető) |
a (betűjav.) |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
|} | |} | ||
− | A gyakorlatban a csillapító megépítése során csak közelítő névleges | + | A gyakorlatban a csillapító megépítése során csak közelítő névleges értékű ellenállásokat tudunk alkalmazni. Ám ez nem probléma, hiszen az alkalmazott ellenállás valódi értéke sem annyi, amennyi rá van írva, hanem például az átlagos 5 %-os ellenállás esetén névleges érték±5 %. Adott esetben kettő ellenállás párhuzamos vagy soros eredőjeként kapjuk meg pontosabban a kívánt értéket. Ügyeljünk arra, hogy indukciószegény (pl. SMD) ellenállásokat használjunk rádiófrekvencián. |
Ügyeljünk arra is, hogy a meghajtó teljesítményből az adott ellenállásra jutó teljesítmény ( P_ell = U_ell^2 / R ) ne haladja meg az alkatrész által elviselhető maximális terhelést. Ellenkező esetben az alkalmazott ellenállás tönkremehet. | Ügyeljünk arra is, hogy a meghajtó teljesítményből az adott ellenállásra jutó teljesítmény ( P_ell = U_ell^2 / R ) ne haladja meg az alkatrész által elviselhető maximális terhelést. Ellenkező esetben az alkalmazott ellenállás tönkremehet. |
A lap jelenlegi, 2011. március 3., 22:39-kori változata
Gyakran előfordul, hogy méréshez vagy kísérletezéshez túl nagy a rádiónk által kiadott jel. Ekkor le kell osztanunk, csillapítanunk kell.
Azonban arra mindenképp ügyelni kell a csillapító méretezése során, hogy a csillapító impedanciája megegyezzen a tápvonal impedanciájával, ellenkező esetben állóhullám alakul ki a tápvonalban. Az is lényeges, hogy a csillapítót indukciószegény ellenállásból valósítsuk meg. Az SMD normál 5%-os ellenállás típusai ehhez ideális megoldást kínálnak - akár légszerelt formában is.
Csillapító PI taggal
<szamolo sor=6 oszlop=21 szoveg="imp impedanciájú hálózatban\\att dB csillapítás ellenállásértékei." kozep>imp = 50;att = 20;;K = exp10(att/20);Rp=imp*(K+1)/(K-1);Rs=imp*(K*K-1)/(2*K);</szamolo> |
A gyakorlatban a csillapító megépítése során csak közelítő névleges értékű ellenállásokat tudunk alkalmazni. Ám ez nem probléma, hiszen az alkalmazott ellenállás valódi értéke sem annyi, amennyi rá van írva, hanem például az átlagos 5 %-os ellenállás esetén névleges érték±5 %. Adott esetben kettő ellenállás párhuzamos vagy soros eredőjeként kapjuk meg pontosabban a kívánt értéket. Ügyeljünk arra, hogy indukciószegény (pl. SMD) ellenállásokat használjunk rádiófrekvencián.
Ügyeljünk arra is, hogy a meghajtó teljesítményből az adott ellenállásra jutó teljesítmény ( P_ell = U_ell^2 / R ) ne haladja meg az alkatrész által elviselhető maximális terhelést. Ellenkező esetben az alkalmazott ellenállás tönkremehet.
Csillapító T taggal
<szamolo sor=6 oszlop=21 szoveg="imp impedanciájú hálózatban\\att dB csillapítás ellenállásértékei." kozep>imp = 50;att = 20;;K = exp10(att/20);Rs=imp*(K-1)/(K+1);Rp=imp*(2*K)/(K*K-1);</szamolo> |
Ebben az esetben is igazak a PI tagnál leírt alapelvek. Lásd feljebb.
Csillapító L taggal
Az előzőekben ismertetett PI és T típusú csillapítók szimmetrikus felépítésűek voltak, a be/kimenet iránya teljesen mindegy, mindkét csatlakozópontján impedanciahelyesen illeszkedik. Alább ismertetendő L tagos csillapító ettől eltér.
- előny: kevesebb alkatrész kell a megépítéséhez.
- hátrány: impedancia csak az egyik irányból helyes.
- kompromisszum: törekszünk arra, hogy a fogyasztóként legyen helyes az impedanciája, mivel így nem alakul ki a tápvonalon állóhullám. Alább csak ez az elrendezés kerül ismertetésre.
<szamolo sor=6 oszlop=21 szoveg="imp impedanciájú hálózatban\\att dB csillapítás ellenállásértékei." kozep>imp = 50;att = 20;;K = exp10(att/20);Rs=imp*(K-1)/K;Rp=imp/(K-1);</szamolo> |
Figyelem: az L tag aszimmetrikus, csak egyik irányból táplálva hozza az osztásarányt. Továbbá csak egyik irányból helyes az impedanciája.