„FM modulátorok” változatai közötti eltérés

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
a
 
(Egy közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
10. sor: 10. sor:
 
Az ábra szerinti modulátorkapcsolásban a szaggatott vonallal elválasztott VFO-ból a frekvenciameghatározó elemek: L és C ki vannak emelve. A frekvenciamodulációt C kapacitásának a moduláló jel függvényében való befolyásolásával érjük el.
 
Az ábra szerinti modulátorkapcsolásban a szaggatott vonallal elválasztott VFO-ból a frekvenciameghatározó elemek: L és C ki vannak emelve. A frekvenciamodulációt C kapacitásának a moduláló jel függvényében való befolyásolásával érjük el.
  
D [[varicap dióda]] katódjára R1 [[ellenállás]]on keresztül a (földelt emitteres) [[tranzisztor]]os erősítő munkaponti feszültsége kapcsolódik, ez a pozitív feszültség a diódát lezárja. E zárófeszültség hatására D valamekkora kapacitást tanúsít, amely (C2 [[kondenzátor]]ral sorosan) párhuzamosan kapcsolódik az oszcillátor frekvenciáját meghatározó [[rezgőkör]] C kapacitásával.  
+
D [[kapacitás dióda]] katódjára R1 [[ellenállás]]on keresztül a (földelt emitteres) [[tranzisztor]]os erősítő munkaponti feszültsége kapcsolódik, ez a pozitív feszültség a diódát lezárja. E zárófeszültség hatására D valamekkora kapacitást tanúsít, amely (C2 [[kondenzátor]]ral sorosan) párhuzamosan kapcsolódik az oszcillátor frekvenciáját meghatározó [[rezgőkör]] C kapacitásával.  
  
 
Ha a bemenetre Um moduláló feszültséget kapcsolunk, az a tranzisztoros erősítő kollektorán felerősítve jelenik meg, és R1 ellenálláson keresztül változtatja D lezáró feszültségét, és ezzel együtt kapacitását. D kapacitásának változása pedig - C2 kondenzátor útján – befolyásolja C kapacitását, az pedig az oszcillátor rezgési frekvenciáját.
 
Ha a bemenetre Um moduláló feszültséget kapcsolunk, az a tranzisztoros erősítő kollektorán felerősítve jelenik meg, és R1 ellenálláson keresztül változtatja D lezáró feszültségét, és ezzel együtt kapacitását. D kapacitásának változása pedig - C2 kondenzátor útján – befolyásolja C kapacitását, az pedig az oszcillátor rezgési frekvenciáját.
24. sor: 24. sor:
 
A PLL feladata, hogy az előállított frekvenciát a megadott értéken tartsa. Ebből következően a PLL „ellene dolgozik” minden olyan hatásnak, amely a kimenő frekvenciát változtatná, így a frekvenciamodulációnak is. Azt, hogy a PLL milyen gyors frekvenciaváltozást (modulációt) tud kiegyenlíteni, a hurokszűrő időállandója határozza meg. A szokásos hurokszűrők kb. 100 Hz frekvencia felett már záró tartományukba kerülnek, ezért a PLL a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciát nem tudja kiegyenlíteni. Így a VCO frekvenciája hangfrekvenciával modulálható.  
 
A PLL feladata, hogy az előállított frekvenciát a megadott értéken tartsa. Ebből következően a PLL „ellene dolgozik” minden olyan hatásnak, amely a kimenő frekvenciát változtatná, így a frekvenciamodulációnak is. Azt, hogy a PLL milyen gyors frekvenciaváltozást (modulációt) tud kiegyenlíteni, a hurokszűrő időállandója határozza meg. A szokásos hurokszűrők kb. 100 Hz frekvencia felett már záró tartományukba kerülnek, ezért a PLL a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciát nem tudja kiegyenlíteni. Így a VCO frekvenciája hangfrekvenciával modulálható.  
 
   
 
   
Ha ennél alacsonyabb moduláló frekvencia is előfordulhat (pl. a 70 cm-es sávban packetrádió üzemben alkalmazott modulációnál ez 10 Hz is lehet), az még a hurokszűrő áteresztő tartományába esik, ezért erre a PLL még hatásos, a modulációt kiegyenlíti. A megoldás un. kettős moduláció alkalmazása. Az „egyik” modulációs út a PLL VCO-jának modulátor bemenete, ebből az irányból tehát a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciák hatásosak. A kis (10…100 Hz közötti) frekvenciájú jelekkel viszont a szintézer referencia oszcillátorát moduláljuk (ez a „második” modulációs út). Mint láttuk, a PLL a referencia jelhez igazítja a kimenő jel frekvenciáját, tehát, ha a referencia oszcillátort alacsony frekvenciájú jellel moduláljuk, a kimenő jel ugyanilyen frekvenciával modulálódik.  
+
Ha ennél alacsonyabb moduláló frekvencia is előfordulhat (pl. a [[70 cm]]-es sávban packetrádió üzemben alkalmazott modulációnál ez 10 Hz is lehet), az még a hurokszűrő áteresztő tartományába esik, ezért erre a PLL még hatásos, a modulációt kiegyenlíti. A megoldás un. kettős moduláció alkalmazása. Az „egyik” modulációs út a PLL VCO-jának modulátor bemenete, ebből az irányból tehát a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciák hatásosak. A kis (10…100 Hz közötti) frekvenciájú jelekkel viszont a szintézer referencia oszcillátorát moduláljuk (ez a „második” modulációs út). Mint láttuk, a PLL a referencia jelhez igazítja a kimenő jel frekvenciáját, tehát, ha a referencia oszcillátort alacsony frekvenciájú jellel moduláljuk, a kimenő jel ugyanilyen frekvenciával modulálódik.  
  
  

A lap jelenlegi, 2008. november 3., 23:42-kori változata

Frekvenciamodulátor

A rádióamatőr gyakorlatban keskenysávú frekvenciamodulációt (NBFM) alkalmaznak. A pillanatnyi adási frekvenciát a moduláló hangfrekvenciás jel pillanatnyi amplitúdójának megfelelően kell változtatni. A frekvenciamoduláció megvalósítható a VFO frekvenciájának közvetlen befolyásolásával (ld. ábra), vagy a frekvenciamoduláció és fázismoduláció közötti kapcsolatot figyelembe véve, állandó frekvenciájú oszcillátor jele fázisának befolyásolásával is (fázismoduláció).


FMod.jpg


Az ábra szerinti modulátorkapcsolásban a szaggatott vonallal elválasztott VFO-ból a frekvenciameghatározó elemek: L és C ki vannak emelve. A frekvenciamodulációt C kapacitásának a moduláló jel függvényében való befolyásolásával érjük el.

D kapacitás dióda katódjára R1 ellenálláson keresztül a (földelt emitteres) tranzisztoros erősítő munkaponti feszültsége kapcsolódik, ez a pozitív feszültség a diódát lezárja. E zárófeszültség hatására D valamekkora kapacitást tanúsít, amely (C2 kondenzátorral sorosan) párhuzamosan kapcsolódik az oszcillátor frekvenciáját meghatározó rezgőkör C kapacitásával.

Ha a bemenetre Um moduláló feszültséget kapcsolunk, az a tranzisztoros erősítő kollektorán felerősítve jelenik meg, és R1 ellenálláson keresztül változtatja D lezáró feszültségét, és ezzel együtt kapacitását. D kapacitásának változása pedig - C2 kondenzátor útján – befolyásolja C kapacitását, az pedig az oszcillátor rezgési frekvenciáját.


Megjegyzés:


1. Frekvenciatöbbszörözős rendszerű adóknál figyelembe kell venni, hogy a többszöröző fokozatokon a löket (a névleges vivőfrekvenciától való eltérés) is sokszorozódik, ezért a VFO frekvencialöketét a kívánt löketnek olyan hányadára kell beállítani, ahányszoros frekvenciatöbbszörözés következik a további fokozatokban.


2. Ha a vivőfrekvenciát PLL-es frekvenciaszintézer állítja elő, akkor értelemszerűen a PLL VFO-jának frekvenciáját befolyásoljuk a moduláló jellel. A PLL feladata, hogy az előállított frekvenciát a megadott értéken tartsa. Ebből következően a PLL „ellene dolgozik” minden olyan hatásnak, amely a kimenő frekvenciát változtatná, így a frekvenciamodulációnak is. Azt, hogy a PLL milyen gyors frekvenciaváltozást (modulációt) tud kiegyenlíteni, a hurokszűrő időállandója határozza meg. A szokásos hurokszűrők kb. 100 Hz frekvencia felett már záró tartományukba kerülnek, ezért a PLL a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciát nem tudja kiegyenlíteni. Így a VCO frekvenciája hangfrekvenciával modulálható.

Ha ennél alacsonyabb moduláló frekvencia is előfordulhat (pl. a 70 cm-es sávban packetrádió üzemben alkalmazott modulációnál ez 10 Hz is lehet), az még a hurokszűrő áteresztő tartományába esik, ezért erre a PLL még hatásos, a modulációt kiegyenlíti. A megoldás un. kettős moduláció alkalmazása. Az „egyik” modulációs út a PLL VCO-jának modulátor bemenete, ebből az irányból tehát a 100 Hz-nél nagyobb moduláló frekvenciák hatásosak. A kis (10…100 Hz közötti) frekvenciájú jelekkel viszont a szintézer referencia oszcillátorát moduláljuk (ez a „második” modulációs út). Mint láttuk, a PLL a referencia jelhez igazítja a kimenő jel frekvenciáját, tehát, ha a referencia oszcillátort alacsony frekvenciájú jellel moduláljuk, a kimenő jel ugyanilyen frekvenciával modulálódik.


Alapsávi előkiemelés (preemphasis) és utóelnyomás (deemphasis)

A magas hangoknak a vevőben való elnyomását a frekvenciahű átvitel érdekében az adóban (még a frekvenciamodulátorra bocsátás előtt) a magas hangok kiemelésével kell kompenzálni. Ez az alapsávi előkiemelés, vagy preemphasis.


Adatjelek átvitelekor nem szoktak preemphasist ill. deemphasist alkalmazni.