„FM” változatai közötti eltérés
a |
|||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
Mint az ábrából látható, a vivőfrekvencia (piros vonal) pillanatnyi frekvenciáját a moduláló (hangfrekvenciás) jel pillanatnyi amplitudója (zöld vonal) változtatja. Képlettel kifejezve: | Mint az ábrából látható, a vivőfrekvencia (piros vonal) pillanatnyi frekvenciáját a moduláló (hangfrekvenciás) jel pillanatnyi amplitudója (zöld vonal) változtatja. Képlettel kifejezve: | ||
<math> | <math> | ||
| − | U(t) = | + | U(t) = A \sin (\Omega t + (\Delta \Omega / \omega) \sin(\omega t)). |
</math> | </math> | ||
| + | A vivőfrekvencia <math>\Omega</math>, a moduláló frekvenciája pedig <math>\omega</math>. | ||
| + | A <math>\Delta \Omega </math> a moduláció ''frekvencialökete''. | ||
== A jel frekvenciatartománybeli alakja == | == A jel frekvenciatartománybeli alakja == | ||
A lap 2006. szeptember 29., 17:08-kori változata
A frekvenciamoduláció (FM) során a hasznos jel a vivőfrekvencia frekvenciáját változtatja. Ezt a modulációs eljárást eterjedten alkalmazzák a műsorszóró állomások az URH tartományban. Rádióamatőr célokra is elterjedten használják a 29 MHz feletti sávokban.
Az FM előnye, hogy elegendően nagy jelszint esetén sokkal jobb hangminőségű és zavarmentesebb vételt tesz lehetővé, mint az AM vagy SSB.
Hátránya, hogy a jelszint csökkenésével rohamosan romlik a jel/zaj viszony, ezért általában nagy távolságú összeköttetésekre nem alkalmas.
A jel időbeli alakja
Amennyiben egy FM jelet oszcilloszkóp segítségével megtekintünk, akkor az alábbi ábrához hasonlót láthatunk:
Mint az ábrából látható, a vivőfrekvencia (piros vonal) pillanatnyi frekvenciáját a moduláló (hangfrekvenciás) jel pillanatnyi amplitudója (zöld vonal) változtatja. Képlettel kifejezve: [math] U(t) = A \sin (\Omega t + (\Delta \Omega / \omega) \sin(\omega t)). [/math] A vivőfrekvencia [math]\Omega[/math], a moduláló frekvenciája pedig [math]\omega[/math]. A [math]\Delta \Omega [/math] a moduláció frekvencialökete.
