Elektroncső

Innen: HamWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen HA5CQZ (vitalap | közreműködések) 2006. június 28., 17:44-kor történt szerkesztése után volt. (→‎Előnyök - hátrányok)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Alapok

Részlet egy korabeli ismeretterjesztő diafilmből.

Az elektroncsövek (ang. electron tubes/vales, ném. Elektronenröhre) légritka térben lezajló eletronfizikai jelenségeken alapuló eszközök. Az elktroncsövek fénykora a XX. század első felére esett. Első aktív eszközként meghatározták az elektronika, a rádiótechnika fejlődését.

A csövek legalább két elektródával rendelkeznek: a katóddal és az anóddal. A legtöbb elekroncső elektromosan fűtött katóddal rendelkezik. A forró katódból elektronok lépnek ki (ez a termikus elektronemisszió) és ha az anódra a katódhoz képest pozitív feszültségek kapcsolunk, akkor megindul az elektronáram. Ha viszont az anód feszültsége negatív, akkor nem tud áram folyni, mert az anód nem fűtött, tehát nincsenek körülötte elektronok. Ez az eszköz a dióda, amely egyenirányításra alkalmazható.

Az elektroncsövek őse az izzólámpa volt. Az technikai irodalomban is először nem csöveknek, hanem lámpáknak nevezték őket.


Előnyök - hátrányok

A csövek előnyei

  • túlterhelésre kevésbé érzékenyek, mint a félvezetők
  • nagyobb teljesítmények és feszültségek erősíthetők velük

Hátrányai

  • nagy méret
  • a fűtés komoly teljesítményt kíván
  • magas anódfeszültség szükséges
  • zajtulajdonságaik rosszabbak, mint a félvezetőké


Jelenleg is használt csöves felépítésű eszközök:

  • "hagyományos" (képcsöves) TV-k, monitorok
  • mikrohullámú sütők
  • műsorszóró rádióadók

A fűtés és a katód

A régebbi csövekben a fűtőáram úgy melegítette a katódot, hogy egyszerűen átfolyt rajta. Ezek a közvetlen fűtésű csövek. Itt a katód és a fűtés áramköre galvanikus kapcsolatban van egymással. Erre a cső használatakor feltétlenül ügyelni kell. A katód kezdeteben (mint az izzólámpákban) egy wolframszál volt. Ez kb. 2000 C körül kezdi emittálni, ami elég nagy fűtőteljesítményt kíván. Később megjelentek a bevonatos (bárium, stroncium és ezek oxidjai) katódok. Ezek már 1000 C körüli hőmérsékleten is jól emittálnak, a katód csak halvány vörösen izzik.

Az korszerűbb csövekben a katód anyagát egy szigetelő hengerre viszik fel, és ebben a hengerben fut a fűtőszál (közvetett fűtésű csövek). Így a két kör el van egymástól szigetelve, ami egyszerűsíti az áramköri felhasználást (csak a fűtés-katód kapacitásra kell figyelni). Arra is ügyelni kell, hogy a fűtőkör meghatározott potenciálon legyen (ne lebegjen), ellenkező esetben a fűtés-katód szigetelés átüthet. A közvetett fűtés további előnye, hogy a fűtőszál-katód rendszer tömege és ezáltal a hőtehetetlensége megnő, ami által csak alig lesz érzékeny a váltóáramú fűtés lüktetéseire.

A csövek adatlapján mindig megadják a szükséges fűtőfeszültséget vagy -áramot. Az előírt értéket mindig be kell tartani. Amennyiben kisebb teljesítménnyt kap a fűtés (alulfűtés), akkor a katód eletronkibocsájtó képessége csökken és egyenetlen lesz. Ezáltal a cső paraméterei romlanak és a katódon kráterek képződnek, ami hosszútávon a cső tönkremeneteléhez vezet. Nagyobb fűtőteljesítmény (túlfűtés) nagyon igénybe veszi a katódot, anélkül, hogy az emisszió növekedne. Ezáltal rendkívüli módon csökken a cső élettartama.

A fűtés kapcsolása két csoportra osztható

  • párhuzamos fűtés - a fűtőfeszültség adott (pl. 6,3 V), több cső párhuzamosan kapcsolandó a fűtőfeszültségre;
  • soros fűtés - a fűtőáram adott (pl. 300 mA), több cső esetén a csövek fűtéseit sorba kell kapcsolni.

A soros fűtést elterjedten alkalmazták TV készülékekben, ahol a nagy csőszám miatt a teljes fűtőfeszültség a hálózati feszültséghez közelinek adódott és így nem volt szükség fűtőtranszformátorra.

Ugyan legtöbbször váltóáramú fűtést alkalmaznak, de a csövek egyenárammal is fűthetők. A közvetlen fűtésű csöveket pedig kifejezetten egyenárammal kell fűteni, különben a fűtésen keresztül brummos lesz az áramkör.

Az anód

Dióda

Kételektródás elektroncső, mely anóddal és katóddal rendelkezik. Ha az anódra a katódhoz képest pozitív feszültséget kapcsolnak, akkor vezet. Különben lezár, azaz egyenirányításra alkalmas.

Érdekes megjegyezni, hogy a (vákum)diódán (ellentétben a félvezető diódával) akkor is folyik áram, ha az anód feszültsége nulla. Ennek oka az, hogy a katódból kilépő eletronok valamekkora sebességgel rendelkeznek, ami által el tudják érni az anódot, azaz áramot hoznak létre.

A dióda nyitófeszültsége nem olyan jól meghatározott, mint a félvezetőknél. Az értéke tipikusan nehány volt.

Felhasználási területe: egyenirányítás, demodulálás.

Trióda

A trióda egy háromelektódás elektroncső, mely anóddal, katóddal és vezérlőráccsal rendelkezik.

Tetróda

Hexóda, heptóda

Egyéb csőtípusok

Feszültségszabályozó cső

Glimmlámpa

Számkijelző cső (Nixie-cső)

Varázsszem

Katódsugárcső (CRT)

Magnetron, klisztron

Röntgen cső

Fotodióda

Csövek jelölése

Az elektroncső típusjelzése majdnem minden esetben utal a cső felépítésére és paramétereire.

Európai (betűjelzésű) rendszer

Az első betű a fűtés adatait adja meg. A legtöbbször előforduló betűk jelentése:

Betű A cső fűtése Megjegyzés
A.. 4 V
D.. 0,52 ... 1,5 V telepes cső
E.. 6,3 V nagyon elterjedt
F.. 12,6 V
P.. 0,3 A főleg TV csövek
U.. 0,1 A "univerzális" csövek

A következő betű(k) a cső funkcióját határozzák meg. Ha több betű is szerepel, akkor egy búrába több (részben független) funkciót helyeztek. A fontosabbak:

Betű Elektróda-rendszer
.A. dióda
.B. duodióda (kettős dióda)
.C. trióda
.E. tetróda
.F. pentóda
.H. hexóda vagy heptóda
.L. végpentóda
.M. eletronsugárcső
.Y. egyenirányító dióda
.Z. kettős egyenirányító dióda

Példa: EABC80 egy 6,3 V fűtőfeszültségű cső, amely tartalmaz egy diodát, egy kettős diódát és egy triódát.

Amerikai (számjelzésű) rendszer

A jelölés egy számmal kezdődik, ami a fűtőfeszültség voltban kifejezett értéke. Tehát a 6,3 V-os fűtésű csövek "6"-tal kezdődnek.

Orosz (szovjet) rendszer

Felépítésében hasonlít az ameriaki rendszerre. Vevőcsövek esetén első szám ugyanúgy a fűtést jellemzi. Adócsöveknél a jelölés első tagja a felhasználásra utal:

Betű Latin betű Elektróda-rendszer
ГК GK generátor cső 25 MHz-ig
ГУ GU URH generátor cső (25-600 MHz)
ГС GSz SHF generátor cső
ГМ GM modulátor cső


A második helyen az adócsöveknél típuskód, a vevőcsöveknél pedig a funkcióra utaló betű áll. A fontosabbak:

Betű Latin betű Elektróda-rendszer
С Sz trióda
Н N kettős trióda
П P végpentóda
Ж Zs pentóda

Külső hivatkozások

Csőkatalógusok:

"Korunk csodája, az elektroncső" diafilm 1960-ból