Elektromos vezetés

Innen: HamWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG2ECZ (vitalap | közreműködések) 2010. július 19., 12:43-kor történt szerkesztése után volt. (kisebb javítások)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elektromos vezetés az elektromos ellenállás reciproka. Amíg soros kapcsolásánál az ellenállások összeadódnak, párhuzamos kapcsolásakor a vezetőképesség adódik össze. Így párhuzamos kapcsolások esetén a számításokat megkönnyíti a vezetőképességre történő áttérés, majd a végén történő reciprok képzés.

Konduktancia

Egyenáramú áramkörökben a rezisztencia, azaz az egyenáramon számítható ellenállás reciproka a vezetés, vezetőképesség vagy konduktancia, és G betűvel jelölik.

[math]G = \frac{1}{R}[/math]

Mértékegysége: S ( siemens, [math]\mho[/math], ℧ ), A/V.

Szuszceptancia

Váltakozó áramú áramkörökben az induktív és kapacitív tagok által létrehozott reaktancia (képzetes ellenállás) reciproka a reaktív vezetés vagy szuszceptancia. A jele: B

[math]B = \frac{1}{X}[/math]

Mértékegysége: S ( siemens ).

Értelemszerűen megkülönböztetünk:

  • Induktív szuszceptanciát (BL), ahol az áram késésben van a feszültséghez képest
  • Kapacitív szuszceptanciát (BC), ahol az áram siet a feszültséghez képest

Admittancia

Váltakozó áramú áramkörökben rezisztens és reaktáns elemek találhatók. Az impedancia reciproka a látszólagos vezetés. A neve admittancia, jele Y.

[math]Y = \frac{1}{Z} = \frac{1}{R + j X} = G + j B[/math]

Mértékegysége: S ( siemens ).


Lásd még: