„Elektromos mező” változatai közötti eltérés
a |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
<math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math> | <math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math> | ||
| − | |||
A valóságos dielektrikumok esetéban azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákumhoz képest. | A valóságos dielektrikumok esetéban azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákumhoz képest. | ||
| + | |||
| + | Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk. | ||
A lap 2006. június 6., 22:58-kori változata
Az elektromágneses jelenségeket két csoportba szokás sorolni. Az első csoportba az elektromos, a másodikba a mágneses jelenségek tartoznak. Ennek megfelelően elektromos és mágneses tereket lehet elképzelni. Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.
- [math]F=qE [/math]
ahol F erővektor, q egységnyi próbatöltés, E a térerősség. Ha a jelenségeket csak vákumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg úgynevezett dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákum esetén:
- [math]D=\varepsilon E [/math]
ahol D az elektromos eltolás vektor, epszilon a vákum dielektromos állandója, E a térerővektor. A vákum dielektromos állandója: [math] \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 10^{-12} \frac{As}{Vm} [/math]
A valóságos dielektrikumok esetéban azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákumhoz képest.
Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.
