„Elektromos mező” változatai közötti eltérés

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
a
 
(2 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
2. sor: 2. sor:
 
Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.
 
Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.
  
<math>F=qE </math>, ahol F erővektor, q egységnyi próbatöltés, E a térerősség.
+
<math>F=q E</math> , ahol  
Ha a jelenségeket csak vákumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg úgynevezett dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákum esetén:
+
* F erővektor &#91;N&#93;,  
 +
* q egységnyi próbatöltés &#91;C&#93;,  
 +
* E a térerősség &#91;V/m&#93;.
  
<math>D=\varepsilon E </math> ,ahol D az elektromos eltolás vektor, epszilon a vákum dielektromos állandója, E a térerővektor.
+
Ha a jelenségeket csak vákuumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákuum esetén:
A vákum dielektromos állandója:
 
  
<math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math>
+
<math>D=\varepsilon E </math> , ahol
 +
* D az elektromos eltolás vektor &#91;A*s*m<sup>-2</sup>&#93;,
 +
* &epsilon; a vákuum dielektromos állandója &#91;A*s*V<sup>-1</sup>*m<sup>-1</sup>&#93;,
 +
* E a térerővektor &#91;V/m&#93;.
 +
A vákuum dielektromos állandója:
  
A valóságos dielektrikumok esetéban azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákumhoz képest.
+
<math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 \cdot 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math>
 +
 
 +
A valóságos dielektrikumok esetében azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákuumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákuumhoz képest.
  
 
Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.
 
Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.
 +
 +
 +
[[Kategória:Fizikai háttér]]

A lap jelenlegi, 2009. július 26., 00:30-kori változata

Az elektromágneses jelenségeket két csoportba szokás sorolni. Az első csoportba az elektromos, a másodikba a mágneses jelenségek tartoznak. Ennek megfelelően elektromos és mágneses tereket lehet elképzelni. Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.

[math]F=q E[/math] , ahol

  • F erővektor [N],
  • q egységnyi próbatöltés [C],
  • E a térerősség [V/m].

Ha a jelenségeket csak vákuumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákuum esetén:

[math]D=\varepsilon E [/math] , ahol

  • D az elektromos eltolás vektor [A*s*m-2],
  • ε a vákuum dielektromos állandója [A*s*V-1*m-1],
  • E a térerővektor [V/m].

A vákuum dielektromos állandója:

[math] \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 \cdot 10^{-12} \frac{As}{Vm} [/math]

A valóságos dielektrikumok esetében azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákuumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákuumhoz képest.

Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.