„Elektromos mező” változatai közötti eltérés

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
a
 
(4 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
Az elektromágneses jelenségeket két csoportba szokás sorolni. Az első csoportba az elektromos, a másodikba a mágneses jelenségek tartoznak. Ennek megfelelően elektromos és mágneses tereket lehet elképzelni.
 
Az elektromágneses jelenségeket két csoportba szokás sorolni. Az első csoportba az elektromos, a másodikba a mágneses jelenségek tartoznak. Ennek megfelelően elektromos és mágneses tereket lehet elképzelni.
 
Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.
 
Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.
:<math>F=qE </math>
 
ahol F erővektor, q egységnyi próbatöltés, E a térerősség.
 
Ha a jelenségeket csak vákumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg úgynevezett dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákum esetén:
 
:<math>D=\varepsilon E </math>
 
ahol D az elektromos eltolás vektor, epszilon a vákum dielektromos állandója, E a térerővektor.
 
A vákum dielektromos állandója:
 
<math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math>
 
  
Ezt most elmentem, amig rá nem jövök hogy kell epszilonnullát, nagyfi-t meg tizaminusztizenkettedikent irni. HA5KJ
+
<math>F=q E</math> , ahol
A valóságos dielektrikumok esetéban azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákumhoz képest.
+
* F erővektor &#91;N&#93;,
 +
* q egységnyi próbatöltés &#91;C&#93;,
 +
* E a térerősség &#91;V/m&#93;.
 +
 
 +
Ha a jelenségeket csak vákuumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákuum esetén:
 +
 
 +
<math>D=\varepsilon E </math> , ahol
 +
* D az elektromos eltolás vektor &#91;A*s*m<sup>-2</sup>&#93;,
 +
* &epsilon; a vákuum dielektromos állandója &#91;A*s*V<sup>-1</sup>*m<sup>-1</sup>&#93;,  
 +
* E a térerővektor &#91;V/m&#93;.
 +
A vákuum dielektromos állandója:
 +
 
 +
<math> \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 \cdot 10^{-12} \frac{As}{Vm} </math>
 +
 
 +
A valóságos dielektrikumok esetében azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákuumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákuumhoz képest.
 +
 
 +
Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.
 +
 
 +
 
 +
[[Kategória:Fizikai háttér]]

A lap jelenlegi, 2009. július 26., 00:30-kori változata

Az elektromágneses jelenségeket két csoportba szokás sorolni. Az első csoportba az elektromos, a másodikba a mágneses jelenségek tartoznak. Ennek megfelelően elektromos és mágneses tereket lehet elképzelni. Az elektromos tér erőhatást gyakorol a nyugvó és mozgó töltésekre, úgy, hogy ettől a mozgó töltések kinetikus energiája megváltozik. Az elektromos teret az erőhatás nagyságával lehet jellemezni.

[math]F=q E[/math] , ahol

  • F erővektor [N],
  • q egységnyi próbatöltés [C],
  • E a térerősség [V/m].

Ha a jelenségeket csak vákuumban vizsgálnánk, akkor az elektromos térerő a tér tetszőleges pontjában meghatározható lenne. A valóságos fizikai közegek megváltoztatják a térerősséget. Ezért az E vektortér helyett olyan D vektorteret kell elképzelni, mely figyelembe veszi a közeg dielektromos állandóját is. A D és E vektorterek közötti kapcsolat vákuum esetén:

[math]D=\varepsilon E [/math] , ahol

  • D az elektromos eltolás vektor [A*s*m-2],
  • ε a vákuum dielektromos állandója [A*s*V-1*m-1],
  • E a térerővektor [V/m].

A vákuum dielektromos állandója:

[math] \varepsilon=\frac{1}{36 \pi} 10^{-9}\frac{As}{Vm} = 8.854 \cdot 10^{-12} \frac{As}{Vm} [/math]

A valóságos dielektrikumok esetében azt szokás megadni, hogy hányszorosára növeli az adott anyag a térerőt a vákuumhoz képest. Ez a relatív dielektromos állandó. Például az üvegszálas nyáklemez 2.5 szeresére növeli a térerőt a vákuumhoz képest.

Ha feltételezzük, hogy változni kezd valamilyen térben az elektromos térerősség, akkor a töltéshordozók áramlásában is változás keletkezik. Ez mágneses jelenségeket okoz. Vagyis az elektromos tér változása mágneses tér változást is eredményez. Ha az elektromos és mágneses tér is változik, elektromágneses térről beszélünk.