Egyenáram, váltakozó áram

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Definíció

Egyenfeszültség (... áram)

Az (ideális) galvánelem által szolgáltatott feszültség iránya és nagysága az idő múlásával nem változik. Ha az áramkörben az ellenállás sem változik, az áram is állandó értékű. Az ilyen áramkört nevezik egyenáramú áramkörnek.

Az angol nyelvből átvéve DC (Direct Current) jelöléssel találkozhatunk. Például: 9V DC

Változó feszültség (... áram)

Ha a generátor feszültsége, vagy a terhelő ellenállás nem állandó értékű, az áramerősség is változik. Ha az áram (ill. feszültség) iránya állandó, csak az erőssége változik, változó áramú (változó feszültségű) áramkörről beszélünk.

Váltakozó feszültség (... áram)

Az olyan feszültséget vagy áramot, amelynek nem csak a nagysága, hanem iránya is változik, váltakozó feszültségnek (váltakozó áramnak) nevezik.

Az angol nyelvből átvéve AC (Alternating Current) jelöléssel találkozunk. Például: 7,5 V AC

Jellegzetes helyek, ahol találkozhatunk vele

Egyenfeszültség (... áram)

Csak ellenállás (rezisztencia) vagy ellenállásra visszavezethető áramköri elem vezeti, mivel nincs váltakozó áramú komponense. Jellegzetes felhasználása: polaritásra érzékeny elektromos áramkörök tápfeszültsége, illetve telepes táplálású (szárazelem, akkumulátor) áramköröknél.

230 V/50 Hz-es hálózat letranszformálása és egyenirányítása után szűréssel és feszültség stabilizátor áramkörrel állítható elő tiszta egyenfeszültség.

Változó feszültség (... áram)

A váltakozó feszültség elképzelhető olyan módon is, hogy egy egyenáramú komponensre „ráül” (szuperponálódik) egy váltakozóáramú komponens. Az egyenáramú részt csak az előző hasábban írt elemek vezetik, míg a váltakozóáramú részt kondenzátor vagy transzformátor segítségével leválaszthatjuk, amely kondenzátorral akár rövidrezárhatjuk a váltakozó áramú részt (lásd még: „hidegítés”), akár csak a váltakozóáramú részt vezethetjük tovább - például hangszóróra vagy egy következő erősítő fokozatra.

Ilyen például egy egytranzisztoros erősítőfokozat is, amelynél valamekkora egyenáramú munkaponti feszültségeket biztosítunk a tranzisztornak a működéshez és az erősítendő jelet erre a nyugalmi feszültségre „ültetjük rá”. A kimeneten pedig leválasztjuk a váltakozóáramú komponenst és csak ezt vezetjük tovább.

Tápfeszültség terén például ilyen a 230 V/50 Hz-es hálózatról letranszformált majd egyenirányított feszültség. Ezek pozitív irányban elhelyezkedő színusz félhullámok, amelyeknek a váltakozóáramú komponensét kondenzátorral „simítva” csekély mértékű „búgófeszültséggel” rendelkező egyenfeszültséget kapunk. Tovább szűrve és feszültség stabilizátor áramkör beépítésével tiszta egyenfeszültséghez jutunk.

Váltakozó feszültség (... áram)

Az előző hasábban megemlítve akár egy változó feszültségről leválasztva kapjuk, akár egy nullpontra szimmetrikus elektronikus vagy elektromechanikus generátorból. Elektronikus például egy ellenütemű végfok. A váltakozó feszültséget a kondenzátor a reaktancia - mint „váltakozó áramú ellenállás” miatt vezeti, a tekercs pedig szintén reaktanciát állít a váltakozó áram útjába. Ráadásul a tekercs oly módon, hogy közben váltakozó mágneses teret létrehozva, amit egy másodlagos (=szekunder) tekercsen keresztül ismét elektromos árammá alakíthatunk. Ezzel eljutottunk a transzformátorhoz.