Meissner-oszcillátor
Tartalomjegyzék
A Meissner-oszcillátor alapelve
A Meissner-oszcillátor visszacsatoló áramköre transzformátor, melynek egyik tekercse a vele párhuzamosan kapcsolt kondenzátorral rezgőkört alkot. A működési frekvenciát a rezgőkör rezonanciafrekvenciája határozza meg, amelyet a Thomson-képlet segítségével számíthatunk ki..
Ahhoz, hogy a rezgés beinduljon, a tranzisztort A osztályú munkapontba kell állítani.
A transzformátor bekötése
A földelt emitteres kapcsolás kollektor- és bázisfeszültsége közötti fáziskülönbség 180 fok, a 360 fokos fázisforgatáshoz tehát a visszacsatoló hálózatnak további 180 fok fázistolást kell biztosítania. Ezáltal amikor a kollektorfeszültség növekszik, a bázisfeszültségnek csökkennie kell. A fáziseltolódás a transzformátor tekercseinek megfelelő bekötésével biztosítható.
A földelt bázisú kapcsolásában az emitter- és kollektorfeszültség között nincs fázisforgatás (azaz 0 fok), így a visszacsatoló hálózatnak sem szabad fázist fordítania. Ezért a tranzisztor kollektora és emittere is a transzformátor ponttal jelölt kivezetéseihez csatlakozik.
A transzformátor áttétele
A transzformátor áttételét mindkét kapcsolásban úgy választják meg, hogy a tranzisztoros erősítőfokozattal együtt az erősítése pótolja a rezgőkörben keletkező veszteségeket, ezáltal teljesül az oszcillátorok rezgésének alapfeltétele. Értelemszerűen ha kisebb lenne, akkor az oszcilláció véges időn belül megállna.
Egyéb gyakorlati megjegyzések
A Meissner-oszcillátor nem a leg kedvezőbb tulajdonságú oszcillátor, továbbá az egyetlen, ahol nem elegendő az induktivitás, kimondottan transzformátor kell. Ezáltal a szemléletes oktathatóságán és a technikatörténeti megemlékezéseken kívül a gyakorlatban ritkán találkozhatunk vele.
