Dielektrikum
Ideális szigetelő anyagokban a töltéshordozók nem képesek elmozdulni. Ideális szigetelő közegnek tekinthető a tökéletes vákuum. A valóságban a vákuumot tartalmazó gyakorlati eszközökben (például a vákuumkapcsolókban) a vákuumot mindig anyag határolja, ami töltéshordozókat juttat a vákuumba, ezért a gyakorlatban az sem tekinthető tökéletes szigetelőnek.
A dielektrikum olyan szilárd, folyékony vagy gáznemű anyag, amely villamosan szigetelőként viselkedik. Fajlagos ellenállása-nél nagyobb. A dielektrikumban gyakorlatilag nincsenek szabad töltéshordozók. A dielektrikumban villamos térben polarizáció következik be.
Dielektromos állandó
A villamos permittivitás vagy abszolút dielektromos állandó a szigetelő közegekre (a vákuumra és szigetelő anyagokra), más néven dielektrikumokra jellemző állandó. A permittivitás az anyagnak a villamos teret befolyásoló hatására jellemző mennyiség.
A dielektromos állandó skalármennyiség,
jele: ε mértékegysége: [ ε ] = 1 As/Vm
A villamos permittivitás a villamos tér adott pontjában uralkodó villamos eltolás (D) és villamos térerősség (E) közötti arányossági tényező, amely a teret abban a pontban kitöltő közegre jellemző mennyiség.
ε = D/E
A villamos permittivitás a tér valamely pontjában a vákuum permittivitásának és a teret az adott pontban kitöltő anyag vákuuméhoz viszonyított, relatív permittivitásának szorzata:
ahol : a vákuum permittivitása, illetve dielektromos térállandója,
- dimenzió nélküli számérték, az anyag relatív permittivitása, vagy relatív
dielektromos térállandója.
Az anyagra jellemző permittivitás a összefüggés szerint tehát a villamos tér anyagtól független, illetve a teret kitöltő anyagtól függő jellemzője közötti kapcsolatot határozza meg.
Néhány anyag relatív dielektromos állandója:
