Hívójel

A hívójel a rádióállomások (köztük amatőrállomások) azonosítását szolgálja. Minden rádiószolgálat állomása rendelkezik hívójellel. Az amatőr gyakorlatban a hívójel nem annyira a berendezéshez, mint inkább az amatőr személyéhez kötött.

A hívójelek nemzetközi rendszere

A hívójelek képzésének nemzetközi rendszerét az ITU (International Telecommunication Union, Nemzetközi Távközlési Egyesület) határozta meg a Nemzetközi Rádiószabályzat (RR, Radio Regulation) 19. pontjában. A hívójelek országokhoz rendelése a Szabályzat 42. mellékletében illetve a hívójel prefixek szócikkben található.

Ennek a nemzetközi rendszernek segítségével minden rádióállomás egyértelműen azonosítható. Egy hívójel sem fordulhat elõ kétszer az egész világon.

Rádiós tájékozódási futás műveléséhez kivételesen egységesen a MO, MOE, MOI, MOS, MOH és MO5 hívójeleket használják.

Formája

A hívójel angol betűk és/vagy arab számjegyek nem üres véges sorozata.

Részei:

• előtag, prefix: a hívójel első 1-2 karaktere, az, amit az engedélyt kiadó országnak az ITU kiutalt, lásd a hívójel prefixek szócikket,
• utótag, suffix: a hívójel prefixet követő része, a prefixszel együtt egyedi azonosítást tesz lehetővé.

A magyaroszági hívójel rendszer

Magyaroszági állomások számára a HA (HA0-HA9, HAA-HAZ) és a HG (HG0-HG9, HGA-HGZ) tartományokból jelölhető ki hívójel előtag.

Rádióamatőr állomások hívójelének kiosztása a rádióamatőr szolgálatot felügyelő hatóság hatásköre a rádióamatőr rendelet alapján. Régebben Hívójelkörzeteket is figyelembe vettek.

• HG?RV? VHF ( 2m-es ) fónia átjátszó
• HG?RU? UHF ( 70 cm-es ) fónia átjátszó
• HG?BU? jeladó

Használata

Forgalmazáskor adni kell a saját hívójelet. A hívójel szerepel a LOG-ban és a QSL lapon.