Hartley-oszcillátor
Tartalomjegyzék
A Hartley-oszcillátor alapelve
A Hartley-oszcillátor egy induktív hárompont oszcillátor kategóriába sorolt oszcillátor, amely annyit jelent, hogy az induktivitásának megosztásával érik el az 1-nél picivel nagyobb feszültségszintű jelet, amely biztosítja a folyamatos oszcillációt.
A Hartley-oszcillátor néhány implementációban hasonlít a Meissner-oszcillátorra, mintha a transzformátort „autotranszformátor” azaz egy megcsapolt tekercs helyettesítené. De valójában nem kell transzformátornak lennie, elégséges kettő, független induktivitás is.
A működési frekvenciát a két sorosan kapcsolt tekercs induktivitása (L = L1 + L2) és a vele párhuzamos C kondenzátor alkotta rezgőkör határozza meg, amely kiszámítható a Thomson-képlet segítségével.
Megjelenési módjai
- lehetséges a bázis-emitter-föld között a rezgőkör (fenti ábra, 0 fokos fázisban).
- lehetséges a kollektor-tápfeszülség-bázis csatlakoztatással a rezgőkör elhelyezése (középső ábra, 180 fokos fázisban a két vége)
- lehetséges a tápfeszültség-kollektor-emitter körben is megvalósítani a rezgőkört(0 fokos fázisban).
A visszacsatoló hálózat induktivitás-arányának megválasztása
A visszacsatoló hálózat „leosztását” a tekercsek induktivitásának aránya illetve ha egyben van, akkor a megcsapolási pontjának alkalmas megválasztásával lehet úgy beállítani, hogy a rezgőkör veszteségét az erősítő pótolni tudja. Ezáltal a stabil oszcilláció létrejöjjön.
Egyéb gyakorlati megjegyzések
Igen jó oszcillátortípus, a Colpitts-oszcillátor alkatrészfelhasználásának inverze, ott ugyanis a két kondenzátor közös pontja kerül a meghajtó ágba. Éppen ez a tény határozza meg a ritkább előfordulását: a plusz egy kondenzátor olcsóbb, mint a plusz egy induktivitás.
Egyéb paramétereiben nem rosszabb a colpitts-oszcillátornál.
