Mágneses hurokantenna

Mágneses antenna.

A mágneses hurokantennákról sok gyakorlati leírás található a neten. A szükséges rézcső átmérők és a nagyfeszültségű hangolókondenzátorok részletes leírásán túl, az elvi működés is érdekelt volna. Erről nem találtam meggyőző leírást. Egy unalmas téli délutánon összeraktam tehát az ábrán látható mágneses hurkot, hogy tanulmányozhassam.

Arra gondoltam, nem rézcsővel kezdem. A mágneses hurokantennám legfeljebb nagyobb veszteséggel fog működni, de a 4 mm átmérőjű hajlékony rézhuzal is megteszi kezdetben. A két tetőfedő lécből kialakított keresztbe, a bevert szögekre feltekertem 2 menetet, és a két vége közé beiktattam egy nagy légrésű forgót. Az állólemezek között 5mm a távolság, ebbe fordulnak be a 0.5 mm vastag forgó lemezek. A végkapacitás 150 pF. A keret nagyobbik menetének átlója 163 cm. A belső menet 4 cm.re van a külsőtől.A keret belsejébe az ábrán látható módon egy háromszög alakú csatolóhurkot alakítottam ki 0.5-ös zománchuzalból, kikötöttem egy csokira, rákapcsoltam egy RG58-at és bedugtam a TS180 antennabemenetébe. A forgót hangolva egyből megtaláltam a 80 m-es sávot. S7-S8 között ingadozott az S mérő, és szépen szóltak az állomások. Átváltottam 7 megára a forgót teljesen kiforgatva itt is találtam rezonanciát. A menetek távolságának állítgatásával ( műanyag bilincsek és egy széttört műanyag vonalzóból kialakított távtartók ) sikerült úgy beállítanom a tekercsem induktivitását, hogy 3.5 ön nem volt teljesen beforgatva, és 7-en sem kellett teljesen kiforgatni a forgót, amikor sávot váltottam. Mivel a léckeretet egy régi forgófotel talpára szereltem, azonnal lehetett vizsgálni az irányhatást. A távvezérelt forgatót egyelőre nem alkalmaztam, mert az egész keretet kézzel is tudtam forgatni. A forgókondit is elértem kézzel. Határozott irányérzékenységet tapasztaltam. A keret tengelyébe eső állomások elhalkultak, pedig a kísérletet egy pincehelységben végeztem. Meglepett a rezgőkőr nagy jósága. A forgó egész kis elfordítására jelentős hangerőváltozásokat tapasztaltam. Amikor bedugtam a keret helyett a 80/40 m-es dipólomat, az S mérő felment 59 fölé, de sokkal zajosabbnak tűnt a sáv. A kerettel tisztán és halkan szóltak az állomások, a dipólokkal erősen és zajosan.

Az adó és a kábel közé beiktattam egy swr mérőt. Egy 40 cm-es darab zománchuzal két végét ráforrasztottam egy 2.5V-os zseblámpaizzóra. A drótot szép kőr alakúra formáltam, és az igy kapott rezonancia indikátort felakasztottam egy ujabb szögre, majd adásra kapcsoltam. A teljesítményt lassan növeltem. Néhány Watt teljesítménynél elkezdtem tekergetni a hurok kondiját. Mindkét sávon sikerült vele nullára visszahozni a visszavert hullámot. Ezt nem nagyon értettem, mert a csatolóhurokkal még nem foglalkoztam. Kiderült, hogy majdnem mindegy milyen formájú és hosszú a csatolóhurok. Az ábrán látható hurok azért mégis a legjobbnak bizonyult. Az izzólámpás rezonancia indikátoromat a keret különböző helyeire közelítve meg tudtam állapítani, hol mekkora áram folyik. Kb 50 W teljesítménynél a TV és a számítógép önálló életre kelt. A keret közelsége semmi biológiai hatást nem okozott sörhiányon kívül. De ezt lekűzdöttem átmenetileg, mert még volt tartalék power a rádióban. Úgy 70 W környékén kezdett áthúzni a forgó. Igy megállapithattam, meddig mehetek fel.

A délutáni körqso éppen elkezdődött. Minden állomást szépen hallottam, de engem senki nem hallott meg, pedig a dipóllal 59 + 20-at szoktam kapni. A keretet méretei alkalmassá tették a szállításra. Kiszaladtam az udvarra, és letettem a keretet a fűre. Ellenőriztem az SWR-t, és megint próbálkoztam. Most sem hallott senki. A feleségem szólt, hogy zavarom a TV-t. Végül átdugtam a rádiót a dipólra, és szóltam a fiuknak, hogy itt vagyok, és figyeljék az adásomat a mágneses antennámmal. Sajnos a legközelebbi állomás is vagy 100 km-re volt, igy aztán senki nem hallott meg.

Végül is kellemes délután volt. Csináltam egy mágneses hurokantennát. Igaz ez benne van egy 1942-es rádiótechnikában is keretantenna néven. Jól vesz. Miért? Mert van egy 0.5 mikrovolt érzékenységű vevőm. A sávzaj 80m-en 12 mikrovolt alá ritkán megy dipól esetén. Vagyis a zaj kb 30 dB-lel vezérli túl a bemenetet. Az AVC akkor is visszavesz ennyit, ha csak zaj van. De a bemeneten a zaj már keresztmodulációt okozott, és ezt nem szedi ki szűrő. Viszont elfedi az állomásokat. A hurok meg érzéketlen. Ezért tisztábban szól. Lehet a dipól is tisztábban szólna egy 30 dB-s osztóval. Az hogy nem hallottak, normális. A rezgőkőr nem antenna. Csak indukciós tere van, távoli nincs. Nem is lehetne. Hisz az áramok körbe folynak a tekercsben. Ezért távoli pontban vizsgálva nulla a hatásuk.

Egy antennaváltó relével elég jól használható: adáskor dipól, vételkor hurok.

Az antenna praktikus. Pont befér a szekrény mögé.