Egyenirányító dióda
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG2ECZ (vitalap | közreműködések) 2008. október 26., 22:19-kor történt szerkesztése után volt. (+Megjegyzések rész)
A dióda talán leg elterjedtebb használata az egyenirányítás. Akár tápegységben, akár mérés során.
Működése
A szilíciumdiódát nyitóirányban használjuk. Ekkor a gyakorlatban 0,6 V feszültségkülönbséget elérve áram folyik át a diódán. Ha nagyobb áramerősséget kívánunk átfolyatni rajta, akkor a diódán eső feszültség 0,7-0,8 V-ra emelkedik.
Lásd alább a szilíciumdióda karakterisztikáját.
Egyenirányító alapkacsolások
Megjegyzések:
- az ábrákon szereplő ellenállás helyettesíti a terhelés által felvett áramot, a mérőkapcsolásban azonban kisütőellenállás-szerepe van.
- a kondenzátor szerepe az energia tárolása és kiszolgálása a terhelés felé, ameddig a generátor jele nem jut el ismét a pozitív csúcsfeszültségre és nem tölti a diódán keresztül ismét fel a kondenzátort. Minél nagyobb kapacitású a kondenzátor, annál kevésbé hullámos a kimenő jel.
- a kimenő jel hullámosságát ez után az áramköri egység után elhelyezett aluláteresztő szűrő kapcsolásokkal illetve feszültség stabilizátor kapcsolásokkal lehet tovább simítani.
- rádiófrekvenciás alkalmazásoknál a tápfeszültséget egyenirányító összes diódát célszerű néhány nanofarádos kondenzátorral áthidalni, ellenkező esetben 100 Hz-es zavarjel jelenhet meg az adás során.