Alagút dióda

Innen: HamWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG2ECZ (vitalap | közreműködések) 2008. október 26., 21:32-kor történt szerkesztése után volt. (dióda szócikkból kivágva + kategória)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az alagútdiódát különleges feszültség-áram karakterisztikája miatt előszeretettel használják nagyfrekvenciás oszcillátorokban erősítőelemként.

Működése

Mind a p, mind az n réteget sok adalékanyaggal szennyezve, speciális karakterisztikájú dióda állítható elő. (A működés részletezésére terjedelmi okokból nem térhetünk ki.) A 15. ábra szerinti diódakarakterisztika jellemzői:

  • záró irányban azonnal letörik, és jelentős áram folyik (ezt a tartományt nem használják),
  • nyitó irányban 50-100 mV feszültségig az áram növekszik, majd kb. 250 mV nyitófeszültségig növekvő feszültséghez csökkenő áram tartozik, 250 mV nyitófeszültség felett az áram ismét növekszik. A 100 mV...250 mV közötti szakaszban a dióda differenciális ellenállása negatív. Ezt a tulajdonságát pl. LC oszcillátorokban, a rezgőköri veszteségek kompenzálására használják fel.


15. Alagútdióda karakterisztikája

Rajzjele

16. Alagútdióda rajzjele

Áramköri példák

--- megírandó ---