Elektromos ellenállás

Innen: HamWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG2ECZ (vitalap | közreműködések) 2010. július 19., 13:03-kor történt szerkesztése után volt. (Hivatkozások)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elektromos ellenállás az elektromos vezetés reciproka. Amíg párhuzamos kapcsolásánál a vezetőképességek összeadódnak, soros kapcsoláskor az ellenállások adódnak össze. Így soros kapcsolások esetén a számításokat megkönnyíti, ha ellenállást (és nem vezetőképességet) számolunk.

Rezisztencia

Egyenáramú áramkörökben a konduktancia, azaz az egyenáramon számítható vezetőképesség reciproka az egyenáramú ellenállás, vagy rezisztencia. R betűvel jelölik.

[math]R = \frac{1}{G}[/math]

Mértékegysége: Ω ( ohm ), V/A.

Reaktancia

Váltakozó áramú áramkörökben az induktív és kapacitív tagokra számított szuszceptancia (képzetes vezetés) reciproka a reaktív ellenállás vagy reaktancia. A jele: X

[math]X = \frac{1}{B}[/math]

Mértékegysége: Ω ( ohm ).

Értelemszerűen megkülönböztetünk:

  • Induktív reaktanciát (XL), ahol az áram késésben van a feszültséghez képest
  • Kapacitív reaktanciát (XC), ahol az áram siet a feszültséghez képest

Impedancia

Váltakozó áramú áramkörökben rezisztens és reaktáns elemek találhatók. Az admittancia reciproka a látszólagos ellenállás. A neve impedancia, jele Z.

[math]Z = \frac{1}{Y} = \frac{1}{G + j B}= R + j X[/math]

Mértékegysége: Ω ( ohm ).


Lásd még: