Dielektrikum

Ideális szigetelő anyagokban a töltéshordozók nem képesek elmozdulni. Ideális szigetelő közegnek tekinthető a tökéletes vákuum. A valóságban a vákuumot tartalmazó gyakorlati eszközökben (például a vákuumkapcsolókban) a vákuumot mindig anyag határolja, ami töltéshordozókat juttat a vákuumba, ezért a gyakorlatban az sem tekinthető tökéletes szigetelőnek.

A dielektrikum olyan szilárd, folyékony vagy gáznemű anyag, amely villamosan szigetelőként viselkedik. Fajlagos ellenállása-nél nagyobb. A dielektrikumban gyakorlatilag nincsenek szabad töltéshordozók. A dielektrikumban villamos térben polarizáció következik be.

Dielektromos állandó

A villamos permittivitás vagy abszolút dielektromos állandó a szigetelő közegekre (a vákuumra és szigetelő anyagokra), más néven dielektrikumokra jellemző állandó. A permittivitás az anyagnak a villamos teret befolyásoló hatására jellemző mennyiség.

A dielektromos állandó skalármennyiség,

jele: ε mértékegysége: [ ε ] = 1 As/Vm

A villamos permittivitás a villamos tér adott pontjában uralkodó villamos eltolás (D) és villamos térerősség (E) közötti arányossági tényező, amely a teret abban a pontban kitöltő közegre jellemző mennyiség.

ε = D/E

A villamos permittivitás a tér valamely pontjában a vákuum permittivitásának és a teret az adott pontban kitöltő anyag vákuuméhoz viszonyított, relatív permittivitásának szorzata:

ε = ε₀ * ε_r

ahol ε₀ = 8,852*10^-12 As/Vm: a vákuum permittivitása, illetve dielektromos térállandója,

ε_r: dimenzió nélküli számérték, az anyag relatív permittivitása, vagy relatív dielektromos térállandója.

Néhány anyag relatív dielektromos állandója:

anyag	ε
paraffin	1,9 - 2,2
csillám	4-8
üveg	5-16
porcelán	6
speciális kerámiák	~100
báruimtitanát	~1000
víz	81
etilalkohol	24
petrol	2,1
levegő	1,00059