„Hellschreiber” változatai közötti eltérés
a (→Hell altípusok) |
a (→Feld-Hell) |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
=== Feld-Hell === | === Feld-Hell === | ||
| − | Ezt az átviteli módot egészen az 1980-as évekig használták | + | Ezt az átviteli módot kiterjedten használták a II. világháborúban (Feldfernschreiber = tábori távgépíró). |
| + | Később hírügynökségek egészen az 1980-as évekig használták üzenetek telefonvonalon keresztül történő továbbítására. | ||
Ez még mechanikus megoldást jelentett: egy írógép billentyűzettel rendelkező berendezéssel állították elő a modulációt, a vevőoldalon pedig papírszalagra nyomtaták az üzenetet. | Ez még mechanikus megoldást jelentett: egy írógép billentyűzettel rendelkező berendezéssel állították elő a modulációt, a vevőoldalon pedig papírszalagra nyomtaták az üzenetet. | ||
| 22. sor: | 23. sor: | ||
Ha az adó és a vevő nem teljesen szinkronban működik, akkor az ferde (valamelyik irányba kúszó) sorokat eredményez. | Ha az adó és a vevő nem teljesen szinkronban működik, akkor az ferde (valamelyik irányba kúszó) sorokat eredményez. | ||
| − | Annak érdekében, hogy ennek ellenére is könnyen olvasható maradjon az üzenet, a vételi oldalon duplán, egymás alatt | + | Annak érdekében, hogy ennek ellenére is könnyen olvasható maradjon az üzenet, a vételi oldalon duplán, egymás alatt két sorban nyomtatják a vett szöveget, így az egyik sor betűi mindig olvashatók maradnak. |
[[Kép:hell-mechanika.gif]] | [[Kép:hell-mechanika.gif]] | ||
A lap 2006. október 12., 12:53-kori változata
Rudolf Hell német mérnök, a fax atyja, az 1920-as években találta ki azt a módszert, hogy a szövegeket és képeket pontokká és vonalakká alakítsa, ezzel lehetővé téve elektronikus továbbításukat. 1929-ben alkotta meg a Hellschreiber nevű gépet, a fax egyik elődjét, amely a szövegek gyors továbbításának módját teremtette meg.
Ennek az üzemmódnak - szemben mondjuk a PSK31-el - az a sajátossága, hogy a jel végleges dekódolását a kezelő végzi azáltal, hogy a nyomtatási képre ránézve összeáll benne az üzenet. Ebből a szempontból hasonló a távíróhoz, ahol ugyanez hallás útján történik.
Tartalomjegyzék
Hellschreiber altípusok
Feld-Hell
Ezt az átviteli módot kiterjedten használták a II. világháborúban (Feldfernschreiber = tábori távgépíró). Később hírügynökségek egészen az 1980-as évekig használták üzenetek telefonvonalon keresztül történő továbbítására. Ez még mechanikus megoldást jelentett: egy írógép billentyűzettel rendelkező berendezéssel állították elő a modulációt, a vevőoldalon pedig papírszalagra nyomtaták az üzenetet.
A működése azon alapszik, hogy - ugyanúgy, mint a fax - a szöveget pixelekre (képpontokra) bontja, majd azokat sorban továbbítja. Ennek nagy előnye, hogy bármilyen karakterekkel írt szöveg továbbítható.
Az képpontok adási sorrendje: A1, A2, A3 ... A7, B1, B2, ...
Az adás egyszerű ki/be billentyűzéssel történik, hasonlóan a távíróhoz. A "oszlopfrekvencia" 17.5 Hz, ez 2,5 karakter/másodperc sebességnek felel meg. A felhasznált sávszélesség 200 Hz körül van.
Ha az adó és a vevő nem teljesen szinkronban működik, akkor az ferde (valamelyik irányba kúszó) sorokat eredményez. Annak érdekében, hogy ennek ellenére is könnyen olvasható maradjon az üzenet, a vételi oldalon duplán, egymás alatt két sorban nyomtatják a vett szöveget, így az egyik sor betűi mindig olvashatók maradnak.
Ezt a kétállapotú tradícionális megoldást ma „Feld-Hell”-ként említik, és nagy rajongótábornak örvend. Az igazán megszállottak ráadásul ugyanígy, mechanikus berendezésként valósítják meg napjainkban. A legtöbb digitális módot kezelő program ismeri ezt a üzemmódot is.
