„SSTV” változatai közötti eltérés
(átdolgozás, bővítés.) |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | == | + | == Adásmód és frekvenciák == |
| − | + | * J3F (SSB-ben adott kép): 14230 kHz USB. | |
| + | * F3F (FM módban adott kép): | ||
| − | == | + | == A kezdetek: fekete-fehér átvitel == |
| − | + | Az első SSTV-kísérletet 1959. decemberében végezték. Aztán az elkövetkező évtizedben tökéletesítették. 1968-ban az FCC (Federal Communications Com- | |
| − | + | mission) az USÁ-ban hivatalosan is bejegyezte ezt az üzemmódot. Néhány hónap elteltével a rádióamatőr folyóiratok publikálni kezdték ezt az új üzemmódot, amely robbanásszerűen megsokszorozta ennek az üzemmódnak a használatát. A vételéhez nagyon hosszú, 8 másodperces utánvilágítású foszforréteggel bevont katódsugárcsöves megjelenítőt használtak és elektroncsöves illetve tranzisztoros analóg elektronikát. | |
| − | + | Ennek megfelelően az SSTV képátviteli megoldását igen egyszerűre és mégis megbízhatóra kellett tervezni. Kezdetben csak szürkeárnyalatos átvitelt valósítottak meg. | |
| − | + | Az SSTV a hangfrekvenciás jelben egyetlen vivő frekvenciáját modulálja. A hangcsatornában néhány jellegzetes frekvencia: | |
| − | |||
| − | |||
| − | == | + | * Szikron szint: 1200 Hz |
| + | * Fekete szint: 1500 Hz | ||
| + | * Fehér szint: 2300 Hz | ||
| + | * Sorszinkron impulzus hossza: 5 ms | ||
| + | * Képszinkron impulzus hossza: 30 ms | ||
| + | * Vízszintes letapogatás: 50 Hz/3 = 16,6 Hz | ||
| + | * Függőleges letapogatás: 1/7.2 s = 0.1388 Hz | ||
| − | + | Aztán idővel, a digitális elektronika elterjedésével megjelentek a lassabb, nagyobb felbontású letapogatások és a színes képátviteli megoldások. | |
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | == | + | == Digitális elektronika segítségével adott és vett modern SSTV == |
| − | + | Egy nagy ugrás volt az SSTV területén a digitális elektronika elterjedése, a memóriacellában való tárolás lehetősége. | |
| − | + | Ennek úttörői az amerikai ''Robot Research Inc.'' és a német ''Wraase Electronic'' cégek voltak. | |
| − | + | Aztán beköszöntött a számítástechnika korszaka és napjainkra közel 70 féle színes SSTV átviteli módon lehet adni és venni a képeket. A gyakoribb módokról alább egy kis összehasonlítás. | |
| − | + | A leggyakoribb módok a ''Martin M1'', újabban a ''Martin M2'' és a ''Scottie S2'' módok. Speciális esetben a ''Scottie DX'', amely nagy távolságra jó minőségben biztosítja a képtovábbítást. A ''Robot 36'' pedig leginkább a műholdas képtovábbításban kap szerepet. | |
| − | |||
| − | |||
| − | + | Szerencsére SSTV vételkor a napjainkban használt vevőszoftverek automatikusan felismerik az SSTV módot, így a levehető képet automatikusan le is veszik. | |
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | + | '''VIS''' (Vertical Interval Signaling): ez a legfiatalabb fejlesztés. A 300 ms hosszú fehér (1900 Hz) jel és 10 ms hosszú sorszinkron (1200 Hz) bevezető jelek után egy 310 ms hosszú speciális szinkron jel következik, amely tulajdonképpen 1300 és 1100 Hz váltogatásával 7 db bitet (LSB-vel kezdve), továbbá a végén 1 paritásbitet visz át, amely 7 bites érték azonosítja az alkalmazott képátviteli módot. | |
| − | + | A VIS alsó két (1. és 0.) bitjei: | |
| − | + | * 00: kompozit videó | |
| − | + | * 01: BW, vörös komponens | |
| − | + | * 10: BW, zöld komponens | |
| − | * | + | * 11: BW, kék komponens |
| − | * | ||
| − | * | ||
| − | * | ||
| − | + | A VIS 2. bitje: vízszintes felbontás 128/160 pixel (0) vagy 256/320 pixel (1). A 3. bit a függőleges felbontásról ad tájékoztatást. A 0 jelentése 128/120 sor, az 1 jelentése 256/240 sor. | |
| − | + | A VIS felső 3 bitje (6. 5. 4) a leggyakoribb módokról ad tájékoztatást. | |
| − | |||
| − | |||
| − | |||
| − | + | * 000: Robot | |
| + | * 001: Wraase SC-1 | ||
| + | * 010: Scottie, Wraase SC-2 | ||
| + | * 011: Scottie, Wraase SC-2 | ||
| + | * 100: AVT, Scottie DX | ||
| + | * 101: AVT, PD | ||
| + | * 110: PD | ||
| + | * 111: Pasokon TV | ||
| + | További fejlesztések: a VIS kódot kiterjesztették 16 bitesre, ez azonban még nem egységesedett. Az SSTV szoftverek leadják a hívójelet is. Sajnos a hívójel adása során alkalmazott digitális moduláció szintén nem egységes, szoftverre válogatja. Egy szintén nem egységes megoldás, hogy a kép sarkába feltüntetik bizonyos SSTV szoftverek az adó hívójelét. | ||
| + | |||
| + | == SSTV módok összehasonlítása == | ||
[[Kategória:Rádióamatőr üzemmódok]] | [[Kategória:Rádióamatőr üzemmódok]] | ||
A lap 2012. szeptember 30., 22:15-kori változata
Tartalomjegyzék
Adásmód és frekvenciák
- J3F (SSB-ben adott kép): 14230 kHz USB.
- F3F (FM módban adott kép):
A kezdetek: fekete-fehér átvitel
Az első SSTV-kísérletet 1959. decemberében végezték. Aztán az elkövetkező évtizedben tökéletesítették. 1968-ban az FCC (Federal Communications Com- mission) az USÁ-ban hivatalosan is bejegyezte ezt az üzemmódot. Néhány hónap elteltével a rádióamatőr folyóiratok publikálni kezdték ezt az új üzemmódot, amely robbanásszerűen megsokszorozta ennek az üzemmódnak a használatát. A vételéhez nagyon hosszú, 8 másodperces utánvilágítású foszforréteggel bevont katódsugárcsöves megjelenítőt használtak és elektroncsöves illetve tranzisztoros analóg elektronikát.
Ennek megfelelően az SSTV képátviteli megoldását igen egyszerűre és mégis megbízhatóra kellett tervezni. Kezdetben csak szürkeárnyalatos átvitelt valósítottak meg.
Az SSTV a hangfrekvenciás jelben egyetlen vivő frekvenciáját modulálja. A hangcsatornában néhány jellegzetes frekvencia:
- Szikron szint: 1200 Hz
- Fekete szint: 1500 Hz
- Fehér szint: 2300 Hz
- Sorszinkron impulzus hossza: 5 ms
- Képszinkron impulzus hossza: 30 ms
- Vízszintes letapogatás: 50 Hz/3 = 16,6 Hz
- Függőleges letapogatás: 1/7.2 s = 0.1388 Hz
Aztán idővel, a digitális elektronika elterjedésével megjelentek a lassabb, nagyobb felbontású letapogatások és a színes képátviteli megoldások.
Digitális elektronika segítségével adott és vett modern SSTV
Egy nagy ugrás volt az SSTV területén a digitális elektronika elterjedése, a memóriacellában való tárolás lehetősége. Ennek úttörői az amerikai Robot Research Inc. és a német Wraase Electronic cégek voltak.
Aztán beköszöntött a számítástechnika korszaka és napjainkra közel 70 féle színes SSTV átviteli módon lehet adni és venni a képeket. A gyakoribb módokról alább egy kis összehasonlítás.
A leggyakoribb módok a Martin M1, újabban a Martin M2 és a Scottie S2 módok. Speciális esetben a Scottie DX, amely nagy távolságra jó minőségben biztosítja a képtovábbítást. A Robot 36 pedig leginkább a műholdas képtovábbításban kap szerepet.
Szerencsére SSTV vételkor a napjainkban használt vevőszoftverek automatikusan felismerik az SSTV módot, így a levehető képet automatikusan le is veszik.
VIS (Vertical Interval Signaling): ez a legfiatalabb fejlesztés. A 300 ms hosszú fehér (1900 Hz) jel és 10 ms hosszú sorszinkron (1200 Hz) bevezető jelek után egy 310 ms hosszú speciális szinkron jel következik, amely tulajdonképpen 1300 és 1100 Hz váltogatásával 7 db bitet (LSB-vel kezdve), továbbá a végén 1 paritásbitet visz át, amely 7 bites érték azonosítja az alkalmazott képátviteli módot.
A VIS alsó két (1. és 0.) bitjei:
- 00: kompozit videó
- 01: BW, vörös komponens
- 10: BW, zöld komponens
- 11: BW, kék komponens
A VIS 2. bitje: vízszintes felbontás 128/160 pixel (0) vagy 256/320 pixel (1). A 3. bit a függőleges felbontásról ad tájékoztatást. A 0 jelentése 128/120 sor, az 1 jelentése 256/240 sor.
A VIS felső 3 bitje (6. 5. 4) a leggyakoribb módokról ad tájékoztatást.
- 000: Robot
- 001: Wraase SC-1
- 010: Scottie, Wraase SC-2
- 011: Scottie, Wraase SC-2
- 100: AVT, Scottie DX
- 101: AVT, PD
- 110: PD
- 111: Pasokon TV
További fejlesztések: a VIS kódot kiterjesztették 16 bitesre, ez azonban még nem egységesedett. Az SSTV szoftverek leadják a hívójelet is. Sajnos a hívójel adása során alkalmazott digitális moduláció szintén nem egységes, szoftverre válogatja. Egy szintén nem egységes megoldás, hogy a kép sarkába feltüntetik bizonyos SSTV szoftverek az adó hívójelét.
