SSB demodulátorok

Analóg megoldás

Az SSB adás során az adó nem sugározza az egyik oldalsávot, valamint a vivőt. Emiatt a vevőben csak az egyik oldalsáv spektrális összetevői jelennek meg. Ahhoz, hogy ezen spektrális összetevők vételénél meg tudjuk állapítani például az azokhoz tartozó hangmagasságot hiányzik a viszonyítási alap, a vivő. Ezért a vevőben elő kell azt állitani, és hozzákeverni a vett spektrális összetevőkhöz. Ezért az SSB vételhez kell egy helyi oszcillátor, mely pótolja a vivőt. Ez a BFO. Továbbá kell egy keverő, amely a pótolt vivő és a vett spektrális összetevők különbségét, a hangot ki tudja keverni. Noha a keverő kimenetén a vettjel és a BFO frekvenciájának összege, valamint a BFO frekvenciája is megjelenik, ezekkel általában nem foglalkoznak. Ezeket ugyanis nem erősíti a detektort követő hangfrekvenciás fokozat. A hangfrekvenciás fokozat érzékeny, és ha a bemenetén túl erős BFO, vagy a hasznos jel esetleg ezek nagyfrekvenciás keveredési termékei lépnek fel, akkor ezek munkaponti változásokat okozhatnak. Ennek kivédésére sokféle ssb detektort dolgoztak ki. Az ssb jeleket egy közönséges AM vevővel is lehet venni, ha a vevő mellett elindítunk egy olyan oszcillátort, amely pótolja az elnyomott vivőt, és elég erős a jele ahhoz, hogy az AM detektor dióda munkaponját megváltoztassa. Egy ilyen kísérlet bárkit rávezethet, hogy milyen feltételek szükségesek a jó minőségű ssb vételhez, vagyis milyen a jó ssb demodulátor. Például igen stabil a BFO-jának a frekvenciája. Legalább 30 Hz pontossággal egyezik a frekvenciája a vett jelhez tartozó elnyomott vivő frekvenciájával. Nagyobb eltérések esetén kezdetben mélyül vagy magasodik a demodulált hang. Túl nagy eltérések olyan erők harmónia torzítást okoznak, hogy a beszéd érthetetlenné válik. A harmónia torzítás azt jelenti, hogy a hang egyes spektrális összetevői nem az alaphang egésszámú többszörösei lesznek.

Ha például a BFO frekvenciája eltér 100 Hz-el, akkor egy 100Hz-es alaphangból 200 Hz lesz. Ez egy oktávnyi eltérés. Ha most az alaphang tizedik harmonikusát vizsgáljuk, akkor az, az eredeti 1000 Hz helyett 1100 Hz lesz, mert a BFO 100 Hz-el van odébb. De a 200 Hz-re csúszott alaphanghoz 2000 Hz-es tizedik felhasrmonikusnak kellene tartozni, nem 1100 Hz-nek. Az eltérés nem egy oktáv a tizedik harmonikusnál, hanem alig egy fél hangnyi. Ez okozza a hang harmóniának torzulását, és emiatt válik érthetetlenné a beszéd, ha túl nagy a BFO félrehangoltsága. Az 1100 Hz-es hang idegen az eredeti hanghoz képest, és a fül zavaró jelnek értelmezi. Az idegen hangok megjelenése a spektrumban mindíg zavaróak. Ha például félrehangolva veszünk egy ssb állomást, az érthetőség sokkal hamarabb elvész egy olyan adó esetében, ahol például nonlinearitásból eredő spektrum dúsulás következett be a végfokban. Vételi oldalon is van tehát lehetőség egy adó linearitásának kiértékelésére. Azt kell figyelni, hogy félrehangolva mennyire marad meg az érthetőség. A jó adót akkor is értjük, ha nem pontosan állunk rá. Ez is azt jelzi, hogy a rosszul beállított linearitású adó operátora hiába növeli a teljesitményét, egyre rosszabb lesz az érthetősége. egyre kevesebben fognak neki visszamenni.

A vevőben keletkező ssb KF jel erőssége széles határok között változik. A helyzeten javít az AVC, de a detektorra mindenképpen változó nagyságú jelek érkeznek. A keverő, vagyis az ssb detektor akkor dolgozik jól, ha a BFO és a vett jel aránya optimális az adott keverő eszközre. Ekkor torzítatlan és zajmentes a vett jel. Az a jó detektor, melynek keverő eszközét erős bemeneti jelek sem vezérlik túl, és igy nem keletkeznek benne a hangtól idegen spektrális összetevők. Természetesen rajtunk áll a BFO aplitúdójának beállítása, a keverő eszköz tipusának, vagy kapcsolási elrendezésének kiválasztása, esetleg a vevő bemeneti osztójának aktiválása vagy az érzékenység, és így a vett jel erősségének optimalizálása. A detektor általában akkor működik jól vagy lineárisan, ha a BFO amplitúdója legalább tízszerese a vett jelnek. Ekkor nem fog hozzátenni olyan jeleket a vett jelhez, amiket az nem tartalmaz. Az ssb jelek detektorait gyakran nevezik produkt detektornak is. Sokféle kapcsolás ismeretes. Akár egy diódával is megvalósítható az ssb detektor keverője, de alkothatja akár négy FET is hídkapcsolásban. Aki érti a működését egyszerűbb kapcsolással is tud jobb eredményt elérni, mert tudja melyik kezelőszervet kell használnia a rádión.

Az ssb jelek detektálására a fentiektől eltérő elven működö detektorok is léteznek. A közvetlen keverésű vevőkben a detektálás során az invertált oldalsáv is megjelenik, Az ilyen vevő az alsó és felső oldalsávot egyaránt veszi. Ha a vevőbe két detektort építenek, melyek kimenetén nem egyezik a vett oldalsávok fázisa, akkor alkalmas összegző áramkörrel a nem kívánt oldalsáv elnyomható. Távíró jelek esetén ez megszünteti a kettős vételt. Ilyen elven szűrők nélkül is előállítható és detektálható az ssb jel. Gyakran fázik módszerként emlegetik az eljárást. Ujabban a digitális detektorokban találkozhatunk változataival.

Digitális SSB demodulátor

-- kis Hilbert transzformációt neki --