Hellschreiber

Wehrmacht Feldhellschreiber gép 1944-ből.

Rudolf Hell német mérnök, a fax atyja, az 1920-as években találta ki azt a módszert, hogy a szövegeket és képeket pontokká és vonalakká alakítsa, ezzel lehetővé téve elektronikus továbbításukat. 1929-ben alkotta meg a Hellschreiber nevű gépet, a fax egyik elődjét, amely a szövegek gyors továbbításának módját teremtette meg.

Ennek az üzemmódnak - szemben mondjuk a PSK31-el - az a sajátossága, hogy a jel végleges dekódolását a kezelő végzi azáltal, hogy a nyomtatási képre ránézve összeáll benne az üzenet. Ebből a szempontból hasonló a távíróhoz, ahol ugyanez hallás útján történik.

Hellschreiber altípusok

Feld-Hell

Ezt az átviteli módot kiterjedten használták a II. világháborúban (Feldfernschreiber = tábori távgépíró). Később hírügynökségek egészen az 1980-as évekig használták üzenetek telefonvonalon keresztül történő továbbítására. Ez még mechanikus megoldást jelentett: egy írógép billentyűzettel rendelkező berendezéssel állították elő a modulációt, a vevőoldalon pedig papírszalagra nyomtaták az üzenetet.

A működése azon alapszik, hogy - ugyanúgy, mint a fax - a szöveget pixelekre (képpontokra) bontja, majd azokat sorban továbbítja. Ennek nagy előnye, hogy bármilyen karakterekkel írt szöveg továbbítható.

Az képpontok adási sorrendje: A1, A2, A3 ... A7, B1, B2, ...

Az adás egyszerű ki/be billentyűzéssel történik, hasonlóan a távíróhoz. A "oszlopfrekvencia" 17.5 Hz, ez 2,5 karakter/másodperc sebességnek felel meg. A felhasznált sávszélesség 200 Hz körül van.

Ha az adó és a vevő nem teljesen szinkronban működik, akkor az ferde (valamelyik irányba kúszó) sorokat eredményez. Annak érdekében, hogy ennek ellenére is könnyen olvasható maradjon az üzenet, a vételi oldalon duplán, egymás alatt két sorban nyomtatják a vett szöveget, így az egyik sor betűi mindig olvashatók maradnak.

Ezt a kétállapotú tradícionális megoldást ma „Feld-Hell”-ként említik, és nagy rajongótábornak örvend. Az igazán megszállottak ráadásul ugyanígy, mechanikus berendezésként valósítják meg napjainkban. A legtöbb digitális módot kezelő program ismeri ezt a üzemmódot is.

PSK-Hell

Amplitudóbillentyűzés (ASK) helyett BPSK moduláció folyamatos vivője az alapállapot, a fázisváltások pedig a pixelt jelzik. A továbbítás a Feld-Hell esetében megismert soros módon történik.

Multi Tone Hell család

A Multi Tone Hell esetén, mint neve is mutatja, nem egyetlen frekvencián történik a pixelek adása, hanem a karakter sorokra van bontva és a sorokban esedékes pixelt adják vagy nem.

Érdekességképp érdemes elgondolkozni azon, hogy a MT-Hell adás egy digitális spektrumanalizátor úgynevezett vízesésdiagramján is látszik.

Alábbiakban a két alvariánsával ismerkedünk meg.

Concurrent Multi Tone Hell

Ennél a változatnál valódi párhuzamos csatornaként kezelik a sorokat.

Előny

tetszőleges karakter képezhető, például függőleges vonal is - ahol minden sorban azonos időpontban van jelen a pixel.

Hátrány

lineárvégfok szükséges

az egyes spektrumvonalakra jutó teljesítmény az össz kisugárzott teljesítmény töredéke

a fentiek miatt kisebb az ugyanakkora teljesítménnyel áthidalható távolság

Sequential Multi Tone Hell

A sorrendi többhangos Hell üzemmód arról a tulajdonságáról kapta a nevét, hogy ugyan sokra bontja az átvinni szánt szöveg betűit, azonban a betük továbbítása során ügyel arra, hogy egyidejűleg csak az egyik frekvencián történjen adás.

Előny

C osztályú végfokozat elégséges hozzá, egyszerre csak egyetlen vivő kerül kisugárzásra

Kisebb teljesítmény felhasználásával nagyobb távolság hidalható át, mint a Concurrent Multi Tone Hell esetén

Hátrány

Függőleges vonal és például a B betű bal oldali függőleges vonala csak döntve vihető át, balról jobbra nézve közepén levő 3 vonal egyidejűleg nem továbbítható, hanem felváltva a felső, középső, alsó.

Általánosítva: az átvihető karakterek formáját erősen meghatározza az a tény, hogy a függőleges síkban nézve nem továbbítható egyidejűleg több pixel.

Frekvenciák

• 3580 kHz
• 7037 kHz

Hell-géptávíró a Magyar Honvédségnél

A Hell géptávírót, mint a maga korában korszerű távírógépet, a Magyar Királyi Honvédség 1939-től rendszeresítette és a háború után 1958-ig maradt rendszerben.

A 39M távírógép alapvető rendeltetése, hogy 39 mintájú, többerű nehézkábelen távíróösszeköttetést tartson fenn. Erre a törzs- és fantomáramköröket használhatja. Ha az áramkör szimmetrikus volt, légvezetéken is felhasználták.

Írássebessége 150 billentyűütés percenként. Ez 122 Baudnak felel meg. A gép 900 periódusú, váltóáramú lökésekkel, tehát hangfrekvencián működött. Kezelését egy fő végezte. Telepítési ideje 3 perc, tömege 27 kg. Alapvetően gépkocsiba építve alkalmazták. Málházott állapotban, tehergépkocsin, országúti járművön (lovaskocsín), málhásállaton, szükség esetén háton szállították.

Rádióval is összekapcsolható volt. A beszélőszerelvény helyére csatlakoztatva hangzó távíróüzemben működött. Keménytávíró-üzem esetén kisegítő jelfogóval szintén használhatták.

Hatótávolsága vezetéktől függö. Minden olyan vezetéken jól működött, amelynek 900 Hz-en a csillapítása kisebb volt, mint 5 neper. Így nehézkábelen 140, ennek fantomján 60, szuperfantomján 100 km, tábori egyes vezetéken 30, érpáron 60 km távolságig működött. Rádiókészüléken hatótávolsága a távbeszélő-üzem távolságával azonos volt.

Áramforrása 12 V egyenfeszültség, amelyet általában 2 db 6 V-os, 45 Ah kapacitású akkumulátor szolgáltatott, vagy gépkocsiba építve a központi áramforrás. Áramfelvétele 3,5 A. A feszültség beépített voltmérővel ellenőrizhető.

Két málhaegységből áll: a távírógépből és az áramforrásból.

A távírógép felépítése

A távírógép az alábbi fő részekből tevődik össze: a hordszekrény, az erősítő, a gépkeret, a billentyűzet, a motorgenerátor, az áramforrás és a csatlakozókábel.

A hordszekrény ragasztott falemezből készült, külső és belső felére különleges eljárással alumíniumréteget vittek fel. Ha a fedelet rátették, a készülék vízmentes volt. Nagysága 45x24x40 cm. Háti viseléshez hordhevederrel és hátpárnával volt ellátva. Fedelében a kezelési utasítás, a tartalék alkatrészek és az akkumulátorcsatlakozó kábel volt málházva.

Az erősítőt külön dobozban, a hordszekrény felső részében helyezték el, oldható csavarokkal, sínen kiemelhető kivitelben. Az előlapon van kivezetve a rádiócsatlakozás, a telepcsatlakozás, a "behallgatáshüvely" a fejhallgató részére, "vevő" felirattal a rádióvevő kimenete, V1 , V2, valamint a földszorítók a vezetékes vonal csatlakozására, gomb a hangerő szabályozására, a voltmérő, nyomógomb a generátor ellenőrzésére, hangszűrő bekapcsolója, az üzemi főkapcsoló, a készenlétet jelző lámpa. A doboz felső lapján van az "akkumulátor hálózati egyenirányító" átkapcsoló, a 6 A-es biztosíték és a négy elektroncső.

A gépkeret alumíniumból készült, magában foglalja a szalagtartót, a festékezőrendszert, a szalagtovábbító rendszert. Egy meghajtótengelyen keresztül csatlakozik a motorgenerátorhoz.

A billentyűzet négy sorban helyezkedik el a hordszekrény jobb oldalának alsó részében. A sorok vegyesek, felső sorban a számok, az Ö, Ü betűk, a + jel, a második, harmadik és negyedik sor betűrendje megegyezik az írógép betüinek sorrendjével. Külön billentyűk a "morze-", a "beállítójel-" és a szóközbillentyűk.

A motorgenerátor a gépkeretre van felszerelve álló helyzetben. Felső részén 0-10-ig a beállítógyűrűt találjuk mutatóval, a fordulatszám beállításához. A kisés nagyfeszültségű szénkefék áttöreten keresztül cserélhetők. Normál fordulatszáma 3600 fordulat percenként. Ekkor 80 s alatt 50 beállítójel fut ki az ellenállomás felé. A beállítójel indítása az adónál a billentyűvel történik, a vevőnél az "ellenőrzésábra" alapján, szemre. (Az írásjeleknek a szalaggal párhuzamosaknak kell lenniük!)

Az adó

Egy hangfrekvenciás generátor 900 Hz-es szinuszos rezgéseket állít elő. Közvetett fűtésű pentódára épül (típusa TELEFUNKEN RV 12P 4000 vagy TUNGSRAM HP 1220). Egyébként a berendezés minden csöve ilyen típusú. A rezgőkör transzformátoron át csatlakozík. A kimenőtranszformátoron ellenőrző tekercs is van, amely a "fejhallgató"-hüvelyre vezet ki.

A billentyűzet feladata az oszcillátor modulálása. Működése egy adott szinkronsebességgel történhet, mert a meghajtószerkezet által vezérelt bütykös tárcsa csak a kódhenger egy-egy fordulata után szabadítja fel a billentyűzetet. Forgás közben az összes billentyű reteszelődik. Minden billentyűhöz egy érintkező tartozik, amely lenyomás után letapogatja az "érintkezóhengerre" kódolt impulzussorozatot. Ez hol megszakítja, hol zárja az oszcillátor kimenőjelét.

A géptávíró "hétvonalas" rendszerrel dolgozik, a képtávíró működési elvén. Minden betűnek az "érintkezőhengeren" külön gyűrűje van, és különböző hosszúságú szüneteknek és jeleknek a sorrendje váltogatja egymást. Az adó a betűket képelemekre bontja egy 7x7 elemes mátrix szerint. Ezt a bontást a betűképnek megfelelöen, a henger egy-egy szeletére vitték fel.

A vevő

Négy fő egységre oszlik: bemenőegység, előerősítő, egyenirányító, vevőmágnes az írószerkezettel.

A bemenő transzformátorra csatlakozik az ellenállomás vonala kétvezetékes rendszerben. A szekunder oldal egyik tekercse egy feszültségelosztóra, onnan az előerősítő cső bemenőtranszformátora csatlakozik.

A másik tekercs a szinkronizáláshoz szükséges jeleket veszi le.

Az erősítőcső szintén pentóda, amelynek a vezérlőrácsára vezetjük a bejövő hangfrekvenciás feszültséget. Kimenetéhez transzformátorosan csatlakozik a két szárazegyenirányító (Sirutor).

Az egyenirányítók csak a váltóáram pozitív félperiódusát engedik át, ezzel vezérlik a végerősítő fokozatot.

A végerősítö pentóda vezérlőrácsára adott vezérlőjel hol nyitja, hol zárja a csövet. Az anódkörbe bekötött vevőmágnes így meghúz, vagy nem. A gerjesztésnek megfelelően az íróhenger a betűket kialakítja.

A betűk kialakítása a vételi oldalon az írószerkezet segítségével történik. A vevőmágnes vezérli az íróhorgonyt, amely az íróélt felemeli, és a papírszalagot az íróhengerhez nyomja. Az íróél csíkot rajzol a papírra annyi ideig, ameddig a henger odanyomja. Egy fordulat adja a teljes betűnagyságot. Mível az íróhengernek két menetmagassága van, egy időben két vonal jelenik meg egymás fölött a papírszalagon.

A szalag továbbítását görgők végzik 28 m/h sebességgel. Az íróhengert a festékezöhenger festékezi. Mivel a papírszalag állandó sebességgel halad, ezért a betűk kissé jobbra dőlnek.

A két távírógépnek színkronban kellett működnie. A távíró-összeköttetés kezdetén, ezért végre kellett hajtani a szinkronizálást. A motor fordulatszámának pontos beállításával meghatároztuk az előállított feszültség 165 V értékben tartását, aminek a 3600 fordulat felel meg. A megengedett eltérés 1,5%. A pontos írás érdekében a motorról meghajtott rendszereket is adótt értéken kellett tartani, így az érintkezőhengert, szalagtovábbító rendszert, íróhengert stb.

A meghajtómotor-generátor 12 V egyenfeszültségről működött. Kettős szerepet töltött be. Mozgatta a távírógép egyes alkatrészeit, másrészt előállította az elektroncsövek anódáramát. Fordulatszámának beállítását a beépített centrifugálszabályozó és egy elektroncső végezte. A fordulatszám akkor volt helyes, ha a beállítógyűrű 5-ös értékénél 80 s alatt 50 szünetjel futott ki.

A géptávíró üzembe helyezése az alábbi fogásokból állt: kidobozolás, írókészlet előrehúzása, akkumulátor bekötése, vonal bekötése. "Készenlét"-állás egy percig, majd "üzem"-állás. Feszültségek ellenőrzése a műszeren. Behelyezzük a papírtekercset, beállítjuk a fordulatszámot: először a saját fordulátot az előbb leírtak szerínt, majd a vett jelre történő fordulatot a beérkező, jól olvasható írásnak megfelelően. Az erősítést az előlapon beállítjuk úgy, hogy az írás jól olvasható legyen. Reflexiós jelenségnél vagy egyéb zavaroknál kapcsoljuk be a "hangszűrőt". A vett írásnak két sorban kell megjelenni, ha ez nincs így, akkor az íróhenger fogaskerekét addig forgatjuk, míg az írásjelek két sorban nem íródnak. Ezután a forgalmazás megkezdődhet.

(Forrás: Haditechnika 1991/2, Vörös Béla: Távírógép a katonai híradásban 1.)