Fónia

Ugyancsak „klasszikus” üzemmód a távbeszélő (fónia, phone), amikor is a kapcsolatot tartó rádióállomások kezelői „beszélgetnek” egymással. A szimplex üzemmódra való tekintettel a beszélgetés nem úgy zajlik, mint a telefonon (nem lehet közbevágni, végig kell hallgatni az ellenállomás adását, és csak amikor vételre kapcsol, válaszolhatunk). A hagyományos távbeszélő üzem (a műsorszórásban is alkalmazott) AM-DSB két oldalsávos átvitel („A3E”), de kedvezőbb teljesítmény- és sávkihasználása miatt az amatőrök már évtizedekkel ezelőtt áttértek az egy oldalsávos, elnyomott vivőjű AM-SSB/SC („J3E”) átvitelre (a modulációs eljárásokat és tulajdonságaikat ld. a 3.11. pontban). Az alsó ill. felső oldalsávot (LSB, USB) a sávokban kialakult szokásoknak megfelelően használják. Az SSB üzemre jellemző, hogy ha a vevő nincs pontosan az adóállomásra hangolva, a vett hangot annyival magasabbnak (vagy mélyebbnek) halljuk, mint amennyi az adási és vételi frekvencia eltérése. A távbeszélő üzem nemzetközi nyelve az angol, tehát alkalmazásához – ha nem csak magyarul forgalmazó állomásokkal kívánunk összeköttetésbe lépni – legalább az összeköttetés létesítéséhez szükséges szinten meg kell tanulnunk angolul. Ultrarövidhullámon a távbeszélő forgalom zömmel FM („F3E”) üzemben zajlik; a „kézi rádiók” és az ultrarövidhullámú amatőr átjátszók is ebben az üzemmódban működnek. (A hullámterjedés szempontjából kedvező helyekre, pl. hegytetőkre telepített átjátszókat a kis teljesítményű, kedvezőtlen adottságú antennával felszerelt kézi rádiók is el tudják érni, és azokon keresztül más állomásokkal összeköttetéseket tudnak létesíteni.