„Hellschreiber” változatai közötti eltérés
a |
a (→Feld-Hell) |
||
29. sor: | 29. sor: | ||
Ezt a kétállapotú tradícionális megoldást ma „Feld-Hell”-ként említik, és nagy rajongótábornak örvend. | Ezt a kétállapotú tradícionális megoldást ma „Feld-Hell”-ként említik, és nagy rajongótábornak örvend. | ||
Az igazán megszállottak ráadásul ugyanígy, mechanikus berendezésként valósítják meg napjainkban. A legtöbb digitális módot kezelő program ismeri ezt a üzemmódot is. | Az igazán megszállottak ráadásul ugyanígy, mechanikus berendezésként valósítják meg napjainkban. A legtöbb digitális módot kezelő program ismeri ezt a üzemmódot is. | ||
+ | |||
+ | [[Kép:Sp1hjk ha5cqz hellschreiber.jpg]] | ||
=== PSK-Hell === | === PSK-Hell === |
A lap 2006. október 13., 14:14-kori változata
Rudolf Hell német mérnök, a fax atyja, az 1920-as években találta ki azt a módszert, hogy a szövegeket és képeket pontokká és vonalakká alakítsa, ezzel lehetővé téve elektronikus továbbításukat. 1929-ben alkotta meg a Hellschreiber nevű gépet, a fax egyik elődjét, amely a szövegek gyors továbbításának módját teremtette meg.
Ennek az üzemmódnak - szemben mondjuk a PSK31-el - az a sajátossága, hogy a jel végleges dekódolását a kezelő végzi azáltal, hogy a nyomtatási képre ránézve összeáll benne az üzenet. Ebből a szempontból hasonló a távíróhoz, ahol ugyanez hallás útján történik.
Tartalomjegyzék
Hellschreiber altípusok
Feld-Hell
Ezt az átviteli módot kiterjedten használták a II. világháborúban (Feldfernschreiber = tábori távgépíró). Később hírügynökségek egészen az 1980-as évekig használták üzenetek telefonvonalon keresztül történő továbbítására. Ez még mechanikus megoldást jelentett: egy írógép billentyűzettel rendelkező berendezéssel állították elő a modulációt, a vevőoldalon pedig papírszalagra nyomtaták az üzenetet.
A működése azon alapszik, hogy - ugyanúgy, mint a fax - a szöveget pixelekre (képpontokra) bontja, majd azokat sorban továbbítja. Ennek nagy előnye, hogy bármilyen karakterekkel írt szöveg továbbítható.
Az képpontok adási sorrendje: A1, A2, A3 ... A7, B1, B2, ...
Az adás egyszerű ki/be billentyűzéssel történik, hasonlóan a távíróhoz. A "oszlopfrekvencia" 17.5 Hz, ez 2,5 karakter/másodperc sebességnek felel meg. A felhasznált sávszélesség 200 Hz körül van.
Ha az adó és a vevő nem teljesen szinkronban működik, akkor az ferde (valamelyik irányba kúszó) sorokat eredményez. Annak érdekében, hogy ennek ellenére is könnyen olvasható maradjon az üzenet, a vételi oldalon duplán, egymás alatt két sorban nyomtatják a vett szöveget, így az egyik sor betűi mindig olvashatók maradnak.
Ezt a kétállapotú tradícionális megoldást ma „Feld-Hell”-ként említik, és nagy rajongótábornak örvend. Az igazán megszállottak ráadásul ugyanígy, mechanikus berendezésként valósítják meg napjainkban. A legtöbb digitális módot kezelő program ismeri ezt a üzemmódot is.
PSK-Hell
DUPLO-Hell
FM-Hell
FSK-Hell
Slow Feld Hell
Concurrent Multi Tone Hell
Sequential Multi Tone Hell
Frekvenciák
- 3580 kHz
- 7037 kHz