Elektrodinamika - Laptörténet

HG2ECZ: +Kategória

2006-07-07T14:07:12Z

+Kategória

LANcoSCH, 2006. június 8., 20:31-n

2006-06-08T20:31:16Z

LANcoSCH, 2006. június 5., 22:38-n

2006-06-05T22:38:04Z

LANcoSCH, 2006. június 5., 10:38-n

2006-06-05T10:38:07Z

Új lap

==Az elektromosság és mágnesség története==
Főcikk: [[Elektromágnesség]]

Az elektromos és mágneses jelenségek már az [[ókor]]ban is ismertek voltak, de valódi természetüket felismerni és tulajdonságaikat matematikai formába önteni csak az [[újkor]]ban sikerült. [[Charles Augustin de Coulomb|Coulomb]] felfedezte az elektrosztatika alaptörvényét, [[Alessandro Volta|Volta]] és [[Luigi Galvani|Galvai]] az elektromos áramok jelenségét. A mágnességet már a [[középkor]]ban [[Petrus Peregrinus]] kísérletileg vizsgálta, munkáját a Föld mágnességének vizsgálatával az újkorban [[William Gilbert]] folytatta. [[Hans Christian Ørsted|Oersted]] fedezte fel az elektromos és mágneses jelenségek kapcsolatát, [[André-Marie Ampère|Ampère]] az áramok kölcsönhatását, [[Michael Faraday|Faraday]] a mágneses indukciót. A koronát munkásságukra [[James Clerk Maxwell|Maxwell]] a [[19. század]] legnagyobb elméleti fizikusa tette fel az elektromágnesség egységes elméletének megalkotásával.

==Maxwell-egyenletek==
Főcikk: [[Maxwell-egyenletek]]

Maxwell az Ampère-törvényt kiegészítette ai időben változó elektromos tér keltette mágneses térrel, és a további egységesítésként Coulomb [[elektrosztatikus potenciál]]ja mintájára bevezette a [[vektorpotenciál]] fogalmát. Egyenleteivel megjósolta az [[elektromágneses hullám]]ok létezését, amiket később [[Heinrich Rudolf Hertz|Hertz]] fedezett fel.

==Mértékszabadság==
Főcikk: [[Mértékszabadság]]

A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból ([[elektrosztatikus potenciál]]ból) és a [[vektorpotenciál]]ból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a [[helyzeti energia]] [[nullpont]]ját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.

Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű <math>\psi(\mathbf{x},t)</math> függvényből kiindulva ennek [[gradiens]]ét a vektropoteciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika '''mértékszabadságának''', a felvázolt transzformációt pedig '''mértéktranszformációjának'''.

==Kvantumelektrodinamika==
Főcikk: [[Kvantumelektrodinamika]]

A [[kvantumelmélet]] elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek|klasszikus elektrodinamika]] [[mértékszabadság]]át az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres [[kvantumtérelmélet]], a [[kvantumelektrodinamika]], amiért [[Feynman]], [[Tomonaga]] és [[Schwinger]] [[1965]]-ben megosztott [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az [[elektrogyenge elmélet]] a [[részecskefizika]] [[standard modell]]jének egyik alappillére.

← Régebbi változat		A lap 2006. július 7., 14:07-kori változata
19. sor:		19. sor:

	A kvantumelmélet elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek\|klasszikus elektrodinamika]] mértékszabadságát az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres kvantumtérelmélet, a kvantumelektrodinamika, amiért Feynman, Tomonaga és Schwinger 1965-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az elektrogyenge elmélet a részecskefizika standard modelljének egyik alappillére.		A kvantumelmélet elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek\|klasszikus elektrodinamika]] mértékszabadságát az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres kvantumtérelmélet, a kvantumelektrodinamika, amiért Feynman, Tomonaga és Schwinger 1965-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az elektrogyenge elmélet a részecskefizika standard modelljének egyik alappillére.
		+
		+
		+	[[Kategória:Fizikai háttér]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 8., 20:31-kori változata
10. sor:		10. sor:

	==Mértékszabadság==		==Mértékszabadság==
−	~~Főcikk: [[Mértékszabadság]]~~

	A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból (elektrosztatikus potenciálból) és a vektorpotenciálból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a helyzeti energia nullpontját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.		A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból (elektrosztatikus potenciálból) és a vektorpotenciálból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a helyzeti energia nullpontját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 Főcikk: [[Elektromágnesség]]
-Az elektromos és mágneses jelenségek már az [[ókor]]ban is ismertek voltak, de valódi természetüket felismerni és tulajdonságaikat matematikai formába önteni csak az [[újkor]]ban sikerült. [[Charles Augustin de Coulomb|Coulomb]] felfedezte az elektrosztatika alaptörvényét, [[Alessandro Volta|Volta]] és [[Luigi Galvani|Galvai]] az elektromos áramok jelenségét. A mágnességet már a [[középkor]]ban [[Petrus Peregrinus]] kísérletileg vizsgálta, munkáját a Föld mágnességének vizsgálatával az újkorban [[William Gilbert]] folytatta. [[Hans Christian Ørsted|Oersted]] fedezte fel az elektromos és mágneses jelenségek kapcsolatát, [[André-Marie Ampère|Ampère]] az áramok kölcsönhatását, [[Michael Faraday|Faraday]] a mágneses indukciót. A koronát munkásságukra  [[James Clerk Maxwell|Maxwell]] a [[19. század]] legnagyobb elméleti fizikusa tette fel az elektromágnesség egységes elméletének megalkotásával.
+Az elektromos és mágneses jelenségek már az ókorban is ismertek voltak, de valódi természetüket felismerni és tulajdonságaikat matematikai formába önteni csak az újkorban sikerült. Coulomb felfedezte az elektrosztatika alaptörvényét, Volta és Galvai az elektromos áramok jelenségét. A mágnességet már a középkorban Petrus Peregrinus kísérletileg vizsgálta, munkáját a Föld mágnességének vizsgálatával az újkorban William Gilbert folytatta. Oersted fedezte fel az elektromos és mágneses jelenségek kapcsolatát, Ampère az áramok kölcsönhatását, Faraday a mágneses indukciót. A koronát munkásságukra  Maxwell a 19. század legnagyobb elméleti fizikusa tette fel az elektromágnesség egységes elméletének megalkotásával.
 ==Maxwell-egyenletek==
 Főcikk: [[Maxwell-egyenletek]]
-Maxwell az Ampère-törvényt kiegészítette ai időben változó elektromos tér keltette mágneses térrel, és a további egységesítésként Coulomb [[elektrosztatikus potenciál]]ja mintájára bevezette a [[vektorpotenciál]] fogalmát. Egyenleteivel megjósolta az [[elektromágneses hullám]]ok létezését, amiket később [[Heinrich Rudolf Hertz|Hertz]] fedezett fel.
+Maxwell az Ampère-törvényt kiegészítette ai időben változó elektromos tér keltette mágneses térrel, és a további egységesítésként Coulomb elektrosztatikus potenciálja mintájára bevezette a vektorpotenciál fogalmát. Egyenleteivel megjósolta az elektromágneses hullámok létezését, amiket később Hertz fedezett fel.
 ==Mértékszabadság==
 Főcikk: [[Mértékszabadság]]
-A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból ([[elektrosztatikus potenciál]]ból) és a [[vektorpotenciál]]ból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a [[helyzeti energia]] [[nullpont]]ját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.
+A Maxwell-egyenletek elektromos és mágneses erőtereit származtathatjuk a skalárpotenciálból (elektrosztatikus potenciálból) és a vektorpotenciálból. Ezek a potenciálok azonban nem szigorúan meghatározott mennyiségek. Régóta ismert, hogy az elektrosztikus potenciálhoz hozzá lehet adni egy tetszőleges állandó mennyiséget, ezzel mintegy eltolva a helyzeti energia nullpontját. Az elektromos erőtér és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak.
-Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű <math>\psi(\mathbf{x},t)</math> függvényből kiindulva ennek [[gradiens]]ét a vektropoteciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika '''mértékszabadságának''', a felvázolt transzformációt pedig '''mértéktranszformációjának'''.
+Ennél általánosabb szabadság is létezik a potenciálok megválasztásában. Tetszőleges hely- és időfüggésű <math>\psi(\mathbf{x},t)</math> függvényből kiindulva ennek gradiensét a vektropoteciálhoz adva, ugyanakkor az inverz fénysebességgel szorzott parciális időderiváltját a skalárpotenciálból levonva az erőterek és a Maxwell-egyenletek változatlanok maradnak. Ezt hívjuk az elektrodinamika '''mértékszabadságának''', a felvázolt transzformációt pedig '''mértéktranszformációjának'''.
 ==Kvantumelektrodinamika==
 Főcikk: [[Kvantumelektrodinamika]]
-A [[kvantumelmélet]] elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek|klasszikus elektrodinamika]] [[mértékszabadság]]át az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres [[kvantumtérelmélet]], a [[kvantumelektrodinamika]], amiért [[Feynman]], [[Tomonaga]] és [[Schwinger]] [[1965]]-ben megosztott [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az [[elektrogyenge elmélet]] a [[részecskefizika]] [[standard modell]]jének egyik alappillére.
+A kvantumelmélet elméleti alapjain, a [[Maxwell-egyenletek|klasszikus elektrodinamika]] mértékszabadságát az elektromágneses térről az anyagi (töltött) részecskékre is kiterjesztve jött létre az első sikeres kvantumtérelmélet, a kvantumelektrodinamika, amiért Feynman, Tomonaga és Schwinger 1965-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott. A kvantumelektrodinamika kiterjesztése, az elektrogyenge elmélet a részecskefizika standard modelljének egyik alappillére.