Dinamikakompresszor - Laptörténet

HG2ECZ: kategória

2006-10-09T19:38:22Z

kategória

HG2ECZ: kategória

2006-06-27T05:41:58Z

kategória

HG2ECZ: kategória

2006-06-27T00:01:03Z

kategória

HA5KJ, 2006. június 24., 18:23-n

2006-06-24T18:23:43Z

82.131.240.236, 2006. június 24., 14:53-n

2006-06-24T14:53:56Z

HA1DFO, 2006. június 24., 14:11-n

2006-06-24T14:11:04Z

HA1DFO, 2006. június 24., 14:04-n

2006-06-24T14:04:45Z

HA5KJ, 2006. június 24., 11:08-n

2006-06-24T11:08:19Z

Új lap

''' A dinamikakompresszió alapjai'''

Az egyoldalsávos jelek esetén a kisugárzott jel amplitúdója változik. A jel pillanatnyi értéke arányos a modulálójel pillanatnyi értékével. A modulálójel nagysága széles határok között változik. A változás jellemzésére vezették be a csúcstényezőt és a dinamikatartományt. A csúcstényező nem más, mint a beszédjelben előforduló legnagyobb amplitúdó aránya az átlagértékhez. A legerősebb jelek annál ritkábban fordulnak elő, minél erősebbek. A telefontechnikából ismeretes, hogy a csúcstényező beszéd esetén 3.3. ( vagyis 10-11 dB a teljesítményre vonantoztatva. A beszéd dinamikatartománya körülbelül 40 dB, vagyis legerősebb hangok és a leghalkabbak viszonya 100. A rádióamatőrök gyakran figyelik az anódáram, vagy kollektoráram mérő műszert, és megtanulnak úgy artikulálni, hogy a műszer lehetőleg minél nagyobb értéket mutasson, mert ilyenkor az átlagos kimenőteljesítmény nagyobb. Igy a beszéd dinamikatartománya jelentősen csökken, de így is nagy.
A kisugárzott átlagteljesítmény és a csúcsteljesítmény között a "p" csúcstényező ( píkfaktor) határozza meg az összefüggést:

<math> P_k={2\cdot P_m}\over p^2</math>

ahol <math>P_k</math> a közepes teljesítmény, <math>P_m</math> a csúcsteljesítmény.
Ha az egyoldalsávos jel átlagteljesítményét egy olyan M tényezőn keresztül akarjuk kifejezni mely 0 és 1 közötti értéket vehet fel amikor a teljesítmény nulla és maximális teljesítmény között változik, akkor ez a tényező p=3.3 csúcstényező esetén:

<math> M={{2^{0.5}}\over p}=0.43</math> ( majd később kitalálom hogy kell gyök kettőt írni, és az átlag helyett k-t irok (közepes)továbbá m-et (max) indexnek,

A közepes teljesítmény így már kiszámolható M segítségével:

<math>P_{0k}=M_k \cdot P_{0m}</math>

ahol <math>P_{0k}</math> a bevezetett átlagteljesítmény, <math>P_{0m}</math>
a maximális bevezetett teljesítmény, és <math> M_k</math> a közepes átlagteljesítmény az adás alatt.

Az M segítségével a hatásfok is kiszámolható:

<math>\eta_k=M_k \cdot \eta_m</math>

Ha például egy lineárba 1 kW teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>M_k</math> 0.43, és így a kimenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)

Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk. Mivel az átlagáram 0.43 a tápegységet elegendő kb 500W-ra méretezni a tartós üzemhez. Mert csak a csúcsokban veszünk ki belőle 1 kW-ot. A lineárunk átlagos ( vagy valóságos) hatásfoka:

<math>\eta_k=M_k \cdot \eta_m = 0.43 \cdot 70% = 30%</math>

Ez azt jelenti, hogy a terhelésre átlag 430x0.3= 130W jut. Ez a csúcsteljesítménynek alig heted része. A bevezetett átlagteljesítmény nem változott, a csövön tehát 430-130=300W marad. Az idő jelentős részében tehát, a nagy csúcstényező miatt a cső kihasználása sem jó.
Ha a csúcstényezőt ennek a lineárnak a meghajtójelében 2-re váltanánk, akkor ez a 130W megnőne 350W-ra, ami majdnem háromszoros teljesítmény. Látható tehát, hogy a csúcstényezőt érdemes lehet csökkenteni.
Erre két lehetőség van. Lehet csökkenteni a moduláló jel dinamikatartományát, és lehet az ssb jel csúcstényezőjét csökkenteni. Az első módszer a dinamikakompresszorokban valósul meg, a második az úgynevezett nagyfrekvenciás vágókban.

A dinamikakompresszorokban nem megengedhető a hangfrekvenciás jel eltorzulása, mert az itt keletkező idegen spektrális komponensek bennmaradnak a kisugárzott jelben. A megformált ssb jel amplitudója határolható, mert ennek harmonikusait az ezt követő keverők és szűrők eredményesen elnyomják.

← Régebbi változat		A lap 2006. október 9., 19:38-kori változata
47. sor:		47. sor:


−	~~[[Kategória:Konstruktőri ismeretek]]~~	+
	[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]		[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 27., 05:41-kori változata
47. sor:		47. sor:


		+	[[Kategória:Konstruktőri ismeretek]]
	[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]		[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 27., 00:01-kori változata
45. sor:		45. sor:
	A beszéd komprimálását tanulással és gyakorlással is meg lehet oldani. A végfokozat árammérője, mely az átlagteljesítményről informál, jelzi az operátornak, hogy ez mennyire sikerült neki. Törekednie kell arra, hogy érthetően, tagoltan ejtse a szavakat, és eközben az árammérő lehetőleg folyamatosan nagy értékeket mutasson. A hangokat lehet tüdőből és szájból is formázni. Ez utóbbi módszer az érthetőséget növeli, a magasabb spektrális összetevők kiemelkedése miatt, de arrogánsnak tűnik. A tüdőből formált hangok motyogásra emlékeztetnek, ami ugyan barátságosabb, de nehezebben érthető.		A beszéd komprimálását tanulással és gyakorlással is meg lehet oldani. A végfokozat árammérője, mely az átlagteljesítményről informál, jelzi az operátornak, hogy ez mennyire sikerült neki. Törekednie kell arra, hogy érthetően, tagoltan ejtse a szavakat, és eközben az árammérő lehetőleg folyamatosan nagy értékeket mutasson. A hangokat lehet tüdőből és szájból is formázni. Ez utóbbi módszer az érthetőséget növeli, a magasabb spektrális összetevők kiemelkedése miatt, de arrogánsnak tűnik. A tüdőből formált hangok motyogásra emlékeztetnek, ami ugyan barátságosabb, de nehezebben érthető.
	A jó kompresszor tehát nemcsak áramköröktől, hanem az operátor hangjának, mikrofonjának tulajdonságaitól függ. Egyéb szempontok is lehetnek a dinamikakompresszorok használatánál: például egy lineáris végfok 2db GU50-el méretezhető 400W csúcsértékű bemenőteljesítményre, és kompresszor nélkül az anóddisszipáció átlagértéke nem lépi túl a két anódra megengedett 80 W-ot. Nyugodt beszédhangnál gyönyörű dinamikus hangja lehet. De ha egy ilyen végfok meghajtásakor bekapcsolják a dinamika kompresszort, vagy másként artikuláló operátor veszi kézbe a mikrofont, az percek alatt csőcseréhez vezethet.		A jó kompresszor tehát nemcsak áramköröktől, hanem az operátor hangjának, mikrofonjának tulajdonságaitól függ. Egyéb szempontok is lehetnek a dinamikakompresszorok használatánál: például egy lineáris végfok 2db GU50-el méretezhető 400W csúcsértékű bemenőteljesítményre, és kompresszor nélkül az anóddisszipáció átlagértéke nem lépi túl a két anódra megengedett 80 W-ot. Nyugodt beszédhangnál gyönyörű dinamikus hangja lehet. De ha egy ilyen végfok meghajtásakor bekapcsolják a dinamika kompresszort, vagy másként artikuláló operátor veszi kézbe a mikrofont, az percek alatt csőcseréhez vezethet.
		+
		+
		+	[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 ''' A dinamikakompresszió alapjai'''
-Az egyoldalsávos jelek esetén a kisugárzott jel amplitúdója változik. A jel pillanatnyi értéke arányos a modulálójel pillanatnyi értékével. A modulálójel nagysága széles határok között változik. A változás jellemzésére vezették be a csúcstényezőt  és a dinamikatartományt. A csúcstényező nem más, mint a beszédjelben előforduló legnagyobb amplitúdó aránya az átlagértékhez. A legerősebb jelek annál ritkábban fordulnak elő, minél erősebbek. A telefontechnikából ismeretes, hogy a csúcstényező beszéd esetén 3.3. ( vagyis 10-11 dB a teljesítményre vonantoztatva. A beszéd dinamikatartománya körülbelül 40 dB, vagyis legerősebb hangok és a leghalkabbak viszonya 100. A rádióamatőrök gyakran figyelik az anódáram, vagy kollektoráram mérő műszert, és megtanulnak úgy artikulálni, hogy a műszer lehetőleg minél nagyobb értéket mutasson, mert ilyenkor az átlagos kimenőteljesítmény nagyobb. Igy a beszéd dinamikatartománya jelentősen csökken, de így is nagy.
+Az egyoldalsávos jelek esetén a kisugárzott jel amplitúdója változik. A jel pillanatnyi értéke arányos a modulálójel pillanatnyi értékével. A modulálójel nagysága széles határok között változik. A változás jellemzésére vezették be a csúcstényezőt  és a dinamikatartományt. A csúcstényező nem más, mint a beszédjelben előforduló legnagyobb amplitúdó aránya az átlagértékhez. A valószínüségszámítási szerint a legerősebb jelek annál ritkábban fordulnak elő, minél erősebbek. A telefontechnikából ismeretes, hogy a csúcstényező beszéd esetén 3.3. ( vagyis 10-11 dB a teljesítményre vonantoztatva). A beszéd dinamikatartománya körülbelül 40 dB, vagyis legerősebb hangok és a leghalkabbak viszonya 100. A rádióamatőrök gyakran figyelik az anódáram, vagy kollektoráram mérő műszert, és megtanulnak úgy artikulálni, hogy a műszer lehetőleg minél nagyobb értéket mutasson, mert ilyenkor az átlagos kimenőteljesítmény nagyobb. Igy a beszéd dinamikatartománya jelentősen csökken, de így is nagy.
 A kisugárzott átlagteljesítmény és a csúcsteljesítmény között a "p" csúcstényező ( píkfaktor) határozza meg az összefüggést:
 <math> \bar{P} = \frac {2\cdot\hat{P}} {p^2}</math>
-ahol <math>P_k</math> a közepes teljesítmény, <math>P_m</math> a csúcsteljesítmény.
+ahol <math>\bar {P}</math> a közepes teljesítmény, <math>\bar{P}</math> a csúcsteljesítmény.
-Ha az egyoldalsávos jel átlagteljesítményét egy olyan M tényezőn keresztül akarjuk kifejezni mely 0 és 1 közötti értéket vehet fel amikor a teljesítmény nulla és maximális teljesítmény között változik, akkor ez a tényező p=3.3 csúcstényező esetén:
+Ha az egyoldalsávos jel átlagteljesítményét egy olyan M tényezőn keresztül akarjuk kifejezni mely 0 és 1 közötti értéket vehet fel amikor a teljesítmény nulla és maximális teljesítmény között változik, akkor ez az M tényező p=3.3 csúcstényező esetén:
 <math> M=\frac{\sqrt{2}}{p}=0.43</math>
@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 <math>\bar{\eta}=\bar{M} \cdot \hat{\eta}</math>
-Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>\bar{M}</math> 0.43, és így a bemenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
+Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>\bar{M}</math> 0.43, és így a bemenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ennél jobban nem szabad hajtani a végfokot, mert a beszédcsúcsoknál a teljesítmény pillanatnyi értéke már eléri az 1 kW-ot. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
-Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk. Mivel az átlagáram 0.43 a tápegységet elegendő kb 500W-ra méretezni a tartós üzemhez. Mert csak a csúcsokban veszünk ki belőle 1 kW-ot. A lineárunk átlagos ( vagy valóságos) hatásfoka:
+Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk. Mivel az átlagáram 0.43 A, a tápegységet elegendő kb 500W-ra méretezni a tartós üzemhez. Mert csak a csúcsokban veszünk ki belőle 1 kW-ot. A lineárunk átlagos ( vagy valóságos) hatásfoka:
 <math>\bar{\eta}=\bar{M} \cdot \hat{\eta} = 0.43 \cdot 70% = 30%</math>
 Ez azt jelenti, hogy a terhelésre átlag 430x0.3= 130W jut. Ez a csúcsteljesítménynek alig heted része. A bevezetett átlagteljesítmény nem változott, a csövön tehát 430-130=300W marad. Az idő jelentős részében tehát, a nagy csúcstényező miatt a cső kihasználása sem jó.
-Ha a csúcstényezőt ennek a lineárnak a meghajtójelében 2-re váltanánk, akkor ez a 130W megnőne 350W-ra, ami majdnem háromszoros teljesítmény. Látható tehát, hogy a csúcstényezőt érdemes lehet csökkenteni.
+Ha a csúcstényezőt ennek a lineárnak a meghajtójelében 2-re váltanánk, akkor ez a 130W megnőne 350W-ra, ami majdnem háromszoros teljesítmény. Látható tehát, hogy a csúcstényezőt érdemes csökkenteni.
 Erre két lehetőség van. Lehet csökkenteni a moduláló jel dinamikatartományát, és lehet az ssb jel csúcstényezőjét csökkenteni. Az első módszer a dinamikakompresszorokban valósul meg, a második az úgynevezett nagyfrekvenciás vágókban.
 A dinamikakompresszorokban nem megengedhető a hangfrekvenciás jel eltorzulása, mert az itt keletkező idegen spektrális komponensek bennmaradnak a kisugárzott jelben. A megformált ssb jel amplitudója határolható, mert ennek harmonikusait az ezt követő keverők és szűrők eredményesen elnyomják.

@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 <math>\bar{\eta}=\bar{M} \cdot \hat{\eta}</math>
-Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>\bar{M}</math> 0.43, és így a kimenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
+Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>\bar{M}</math> 0.43, és így a bemenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
 Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk. Mivel az átlagáram 0.43 a tápegységet elegendő kb 500W-ra méretezni a tartós üzemhez. Mert csak a csúcsokban veszünk ki belőle 1 kW-ot. A lineárunk átlagos ( vagy valóságos) hatásfoka:

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A kisugárzott átlagteljesítmény és a csúcsteljesítmény között a "p" csúcstényező ( píkfaktor) határozza meg az összefüggést:
-<math> P_k = \frac {2\cdot P_m} {p^2}</math>
+<math> \bar{P} = \frac {2\cdot\hat{P}} {p^2}</math>
 ahol <math>P_k</math> a közepes teljesítmény, <math>P_m</math> a csúcsteljesítmény.
 Ha az egyoldalsávos jel átlagteljesítményét egy olyan M tényezőn keresztül akarjuk kifejezni mely 0 és 1 közötti értéket vehet fel amikor a teljesítmény nulla és maximális teljesítmény között változik, akkor ez a tényező p=3.3 csúcstényező esetén:
-<math> M=\frac{{2^{0.5}}{p}=0.43</math>   ( majd később kitalálom hogy kell gyök kettőt írni, és az átlag helyett k-t irok (közepes)továbbá m-et (max) indexnek,
+<math> M=\frac{\sqrt{2}}{p}=0.43</math>
 A közepes teljesítmény így már kiszámolható M segítségével:
-<math>P_{0k}=M_k \cdot P_{0m}</math>
+<math>\bar{P_{0}}=\bar{M} \cdot \hat{P_{0}}</math>
-ahol <math>P_{0k}</math> a bevezetett átlagteljesítmény, <math>P_{0m}</math>
+ahol <math>\bar{P_{0}}</math> a bevezetett átlagteljesítmény, <math>\hat{P_{0}}</math>
-a maximális bevezetett teljesítmény, és <math> M_k</math> a közepes átlagteljesítmény az adás alatt.
+a maximális bevezetett teljesítmény, és <math> \bar{M}</math> a közepes átlagteljesítmény az adás alatt.
 Az M segítségével a hatásfok is kiszámolható:
-<math>\eta_k=M_k \cdot \eta_m</math>
+<math>\bar{\eta}=\bar{M} \cdot \hat{\eta}</math>
-Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>M_k</math> 0.43, és így a kimenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
+Ha például egy lineárba 1 kW  teljesítményt vezetünk be, és a hatásfok 70 %, akkor távíróban 700W kimenőt kapunk, a csőben marad 300W. Ha ssb-ben p=3.3, akkor <math>\bar{M}</math> 0.43, és így a kimenő teljesítmény: 0.43x1000=430W. Ha ebben a végfokban a maximális teljesítményhez például 1 A maximális áram tartozik, akkor az anódárammérő 0.43 A-t fog mutatni. ( ha elég nagy az időállandója)
 Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk. Mivel az átlagáram 0.43 a tápegységet elegendő kb 500W-ra méretezni a tartós üzemhez. Mert csak a csúcsokban veszünk ki belőle 1 kW-ot. A lineárunk átlagos ( vagy valóságos) hatásfoka:
-<math>\eta_k=M_k \cdot \eta_m = 0.43 \cdot 70% = 30%</math>
+<math>\bar{\eta}=\bar{M} \cdot \hat{\eta} = 0.43 \cdot 70% = 30%</math>
 Ez azt jelenti, hogy a terhelésre átlag 430x0.3= 130W jut. Ez a csúcsteljesítménynek alig heted része. A bevezetett átlagteljesítmény nem változott, a csövön tehát 430-130=300W marad. Az idő jelentős részében tehát, a nagy csúcstényező miatt a cső kihasználása sem jó.