CW demodulátorok - Laptörténet

HG2ECZ: kategória

2006-10-09T19:37:57Z

kategória

HG2ECZ: kategória

2006-06-27T05:39:12Z

kategória

HG2ECZ: kategória

2006-06-26T23:57:04Z

kategória

HA5KJ, 2006. június 24., 06:28-n

2006-06-24T06:28:23Z

HA5CQZ, 2006. június 15., 07:35-n

2006-06-15T07:35:06Z

HG2ECZ, 2006. június 9., 19:44-n

2006-06-09T19:44:10Z

Új lap

A távíró demodulátorok valójában keskenysávú [[AM demodulátorok]].

Az is egyszerűbbé teszi a megépítését, hogy

* nem kell lineárisnak lennie
* a keskeny sávszélesség miatt a jel-zaj viszony jobb, ezáltal rosszabb paraméterű AM vevő is biztosabban leveszi.

Többit lásd: [[AM demodulátorok]] címszó alatt.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-'''Mi az a CW detektor?'''
+== Mi az a CW detektor? ==
 -ben, megjelent Mende Jenő „ A rádiótelegráf és rádiótelefon” című könyve. Az író szerint a drótnélküli telegráfiának kétféle feladatot kell megoldani. Az egyik az elektromos hullámok keltése, a másik a „felvevő állomáshoz érkező hullámok célszerű felfogása”.  Mende minden olyan eszközt, ami az elektromos hullámok iránt bármilyen tekintetben érzékeny, detektornak nevez.  Detektor azért kell, mert az ember nem képes érzékelni a rádióhullámokat. Ha egy folyamatos vivőt sugárzó  állomásra ráhangolunk egy közönséges rádióvevőt nem hallunk semmit a hangszóróban. Igaz ugyan, hogy a vevő diódás detektora érzékeli az adást, és a jel erősségének megfelelő egyenfeszültséget elő tudja állítani, de ezt legfeljebb egy feszültségmérővel lehet indikálni. Így csak azt a tényt tudjuk regisztrálni, hogy az adó be van kapcsolva, és sugároz. Ahhoz, hogy ennél több információt is továbbítani tudjunk, például valamilyen szöveget, akkor a továbbítandó információ tartalmának megfelelően változtatni kell a kisugárzott hullám valamilyen jellemzőjét. A távíró adások esetében  az adót ki-be kapcsolgatják a morzebillentyű segítségével. Ha a ki-be kapcsolgatás a morze ábc kódjainak megfelelően történik, akkor lehetőség nyílik szöveg továbbítására. Az ilyen adást nevezik távíró adásnak, vagy CW adásnak. Az ilyen jelek értelmezéséhez szükségesek a CW detektorok.  Ezek az eszközök hangot állítanak elő amikor van adás, és csöndben vannak az adás szüneteiben. A hangjelek sorozatában az ember érzékeli a hosszabb és rövidebb jeleket, és némi gyakorlással értelmezni is tudja az így formált szöveget.
-'''A CW detektorok működésének alapelve'''
+== A CW detektorok működésének alapelve ==
 Amikor egy közönséges vevő távírójeleket vesz, a hangszóróban legfeljebb kopogást hallunk, amikor a beérkező hullám megjelenik vagy megszűnik. Ha egy ilyen vevő közelében olyan jelforrást kezdünk működtetni, amelynek frekvenciája megközelíti a vett távírójelek frekvenciáját, akkor a hangszóróban a két frekvencia különbségének megfelelő sipolást hallunk. A sipolás megszűnik ha az adónál felengedi a kezelő a billentyűt, és újra megjelenik ha lenyomja. Ilyen jelforrás lehet egy erre a célra készített oszcillátor, szignálgenerátor, de akár egy másik rádió helyi oszcillátora is alkalmas lehet erre, ha nem tökéletes az árnyékolása. Ebben az esetben két egymáshoz közeli frekvenciát vesz a vevő, és a különbséget hallani lehet a hangszóróban. Erről a jelenségről könnyű meggyőződni, akár két zsebrádió is képes egymást „befütyültetni” ha az egyik oszcillátorfrekvenciája megközelíti a másikon beállított vételi frekvenciát. Ha ráadásul valamilyen amatőrsávra hangoljuk az egyiket, és tekergetjük a másik hangológombját, kis szerencsével távíró állomásokat is meghallhatunk. Ez a kísérlet, természetesen nem ad lehetőséget megfelelő minőségű táviró vételre. De bárki meggyőződhet róla, hogy egy segédoszcillátorra, az úgynevezett BFO-ra van szükség a hang megjelenéséhez.
@@ 16. sor: / 16. sor: @@
 [[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 27., 05:39-kori változata
16. sor:		16. sor:


−		+	[[Kategória:Konstruktőri ismeretek]]
	[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]		[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 26., 23:57-kori változata
14. sor:		14. sor:

	Az utóbbi évek technológiai feljlődése során nagyérzékenységű és kis zajú hangfrekvenciás erősítőket is kidolgoztak. Ez lehetővé teszi, hogy olyan felépítésű vevők készüljenek, melyekben a vett jelek közvetlenül a bemeneti fokozatban alakulnak hanggá. Az ilyen vevők az úgynevezett közvetlen keverésű vevők. A keletkező igen gyenge jeleket fel lehet erősíteni, és szűrni. Igy az állomások elválasztását, a szelektivitást hangfrekvenciás áramkörökkel lehet megvalósítani. A számítástechnika fejlődése miatt arra is van lehetőség, hogy a már detektált hangjeleket számítógép dolgozza fel. Így a zavaró jelek szűréséhez nem szükséges áramköröket építeni. Ezt alkalmasan megírt szoftverekre lehet bízni. A számítógépre a távírójelek értelmezését is rá lehet bízni, így a vett szöveg akár a számítógép képernyőjén is megjelenhet.		Az utóbbi évek technológiai feljlődése során nagyérzékenységű és kis zajú hangfrekvenciás erősítőket is kidolgoztak. Ez lehetővé teszi, hogy olyan felépítésű vevők készüljenek, melyekben a vett jelek közvetlenül a bemeneti fokozatban alakulnak hanggá. Az ilyen vevők az úgynevezett közvetlen keverésű vevők. A keletkező igen gyenge jeleket fel lehet erősíteni, és szűrni. Igy az állomások elválasztását, a szelektivitást hangfrekvenciás áramkörökkel lehet megvalósítani. A számítástechnika fejlődése miatt arra is van lehetőség, hogy a már detektált hangjeleket számítógép dolgozza fel. Így a zavaró jelek szűréséhez nem szükséges áramköröket építeni. Ezt alkalmasan megírt szoftverekre lehet bízni. A számítógépre a távírójelek értelmezését is rá lehet bízni, így a vett szöveg akár a számítógép képernyőjén is megjelenhet.
		+
		+
		+
		+	[[Kategória:Rádióamatőr kapcsolások]]

← Régebbi változat		A lap 2006. június 24., 06:28-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	A távíró ~~demodulátorok valójában keskenysávú [[~~SSB ~~demodulátorok]]~~.	+	'''Mi az a CW detektor?'''
		+
		+
		+	1921-ben, megjelent Mende Jenő „ A rádiótelegráf és rádiótelefon” című könyve. Az író szerint a drótnélküli telegráfiának kétféle feladatot kell megoldani. Az egyik az elektromos hullámok keltése, a másik a „felvevő állomáshoz érkező hullámok célszerű felfogása”. Mende minden olyan eszközt, ami az elektromos hullámok iránt bármilyen tekintetben érzékeny, detektornak nevez. Detektor azért kell, mert az ember nem képes érzékelni a rádióhullámokat. Ha egy folyamatos vivőt sugárzó állomásra ráhangolunk egy közönséges rádióvevőt nem hallunk semmit a hangszóróban. Igaz ugyan, hogy a vevő diódás detektora érzékeli az adást, és a jel erősségének megfelelő egyenfeszültséget elő tudja állítani, de ezt legfeljebb egy feszültségmérővel lehet indikálni. Így csak azt a tényt tudjuk regisztrálni, hogy az adó be van kapcsolva, és sugároz. Ahhoz, hogy ennél több információt is továbbítani tudjunk, például valamilyen szöveget, akkor a továbbítandó információ tartalmának megfelelően változtatni kell a kisugárzott hullám valamilyen jellemzőjét. A távíró adások esetében az adót ki-be kapcsolgatják a morzebillentyű segítségével. Ha a ki-be kapcsolgatás a morze ábc kódjainak megfelelően történik, akkor lehetőség nyílik szöveg továbbítására. Az ilyen adást nevezik távíró adásnak, vagy CW adásnak. Az ilyen jelek értelmezéséhez szükségesek a CW detektorok. Ezek az eszközök hangot állítanak elő amikor van adás, és csöndben vannak az adás szüneteiben. A hangjelek sorozatában az ember érzékeli a hosszabb és rövidebb jeleket, és némi gyakorlással értelmezni is tudja az így formált szöveget.
		+
		+	'''A CW detektorok működésének alapelve'''
		+
		+	Amikor egy közönséges vevő távírójeleket vesz, a hangszóróban legfeljebb kopogást hallunk, amikor a beérkező hullám megjelenik vagy megszűnik. Ha egy ilyen vevő közelében olyan jelforrást kezdünk működtetni, amelynek frekvenciája megközelíti a vett távírójelek frekvenciáját, akkor a hangszóróban a két frekvencia különbségének megfelelő sipolást hallunk. A sipolás megszűnik ha az adónál felengedi a kezelő a billentyűt, és újra megjelenik ha lenyomja. Ilyen jelforrás lehet egy erre a célra készített oszcillátor, szignálgenerátor, de akár egy másik rádió helyi oszcillátora is alkalmas lehet erre, ha nem tökéletes az árnyékolása. Ebben az esetben két egymáshoz közeli frekvenciát vesz a vevő, és a különbséget hallani lehet a hangszóróban. Erről a jelenségről könnyű meggyőződni, akár két zsebrádió is képes egymást „befütyültetni” ha az egyik oszcillátorfrekvenciája megközelíti a másikon beállított vételi frekvenciát. Ha ráadásul valamilyen amatőrsávra hangoljuk az egyiket, és tekergetjük a másik hangológombját, kis szerencsével távíró állomásokat is meghallhatunk. Ez a kísérlet, természetesen nem ad lehetőséget megfelelő minőségű táviró vételre. De bárki meggyőződhet róla, hogy egy segédoszcillátorra, az úgynevezett BFO-ra van szükség a hang megjelenéséhez.
		+	A vett jel keveredik a BFO vagy helyi oszcillátor jelével, és a különbség hallhatóvá válik. A legegyszerübb táviró vevő bemenetén egy oszcillátor található. Ez a fokozat lehet akár egy visszacsatolt erősítő fokozat, mely önmagától is begerjed. Ha eközben az antennából érkező távírójeleket is erre a fokozatra vezetjük, előáll a helyi rezgés és a vett jel különbsége. Ez a hangfrekvenciás tartományba esik, és így érzékeny fejhallgatóval, vagy hangfrekvenciás erősítőfokozat után akár hangszóróban is hallható. A rádióamatőr első saját készítésű vevője a 0V1 ezt az elrendezést követi. A 0 azt jelenti, hogy a vett jelet nem erősítjük. A V betű a visszacsatolt audion kapcsolásra utal. Ez a fokozat végzi a detektálást. Az 1 azt jelenti, hogy a detektálás után 1 fokozatú hangfrekvenciás erősítő található. Az ilyen egyszerű készülék sok hibával rendelkezik. A vett nagyfrekvenciás jelet nem erősíti eléggé, így csak az erős állomások hallhatók. A bemenőköre nem eléggé szelektív, ezért nem képes eléggé elválasztani egymástól az adókat. Mivel a helyi oszcillátor, a begerjesztett audion nincs eléggé elválasztva az antennától maga is sugároz a vételi frekvencián, más állomásoknak zavart okozva. A vett jelek erősségétől is erősen függ a kapott hang, gyakran állítgatni kell a visszacsatolást. Ezért az audion nem optimális vevő illetve detektor a távírójelek vételére.
		+
		+	A fentiek alapján könnyű belátni, hogy a távíró vételhez egy olyan fokozat szükséges a vevőben, amely elvégzi a vett jel hozzákeverését egy helyi oszcillátor jeléhez úgy, hogy a keveredés hangfrekvenciát eredményez. Az ilyen fokozatot CW detektornak nevezik.
		+
		+	Jobb vevőkben a vett jeleket általában előbb előerősítik, majd átkeverik valamilyen könnyen erősíthető frekvenciára. Ezt erősítik az úgynevezett középfrekvenciás erősítővel. Ennek fokozatai biztosítják a szükséges szelektivitást is, a bennük alkalmazott különféle szűrők révén. Ezután vezetik a detektorra. Ez elektroncsővel, félvezetőkkel, vagy akár erre a célra kifejlesztett integrált áramkörökkel is működhet. A modern detektorok széles jelszint tartományú jeleket képesek feldolgozni. Ezért a jó távírójel detektort más jelek, például SSB detektálásra is lehet használni. Ezeket gyakran produkt detektornak is nevezik.
		+
		+	Az utóbbi évek technológiai feljlődése során nagyérzékenységű és kis zajú hangfrekvenciás erősítőket is kidolgoztak. Ez lehetővé teszi, hogy olyan felépítésű vevők készüljenek, melyekben a vett jelek közvetlenül a bemeneti fokozatban alakulnak hanggá. Az ilyen vevők az úgynevezett közvetlen keverésű vevők. A keletkező igen gyenge jeleket fel lehet erősíteni, és szűrni. Igy az állomások elválasztását, a szelektivitást hangfrekvenciás áramkörökkel lehet megvalósítani. A számítástechnika fejlődése miatt arra is van lehetőség, hogy a már detektált hangjeleket számítógép dolgozza fel. Így a zavaró jelek szűréséhez nem szükséges áramköröket építeni. Ezt alkalmasan megírt szoftverekre lehet bízni. A számítógépre a távírójelek értelmezését is rá lehet bízni, így a vett szöveg akár a számítógép képernyőjén is megjelenhet.

← Régebbi változat		A lap 2006. június 15., 07:35-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	A távíró demodulátorok valójában keskenysávú [[AM demodulátorok]].	+	A távíró demodulátorok valójában keskenysávú [[SSB demodulátorok]].
−
−	~~Az is egyszerűbbé teszi a megépítését, hogy~~
−
−	* nem kell lineárisnak lennie
−	* a keskeny sávszélesség miatt a jel-zaj viszony jobb, ezáltal rosszabb paraméterű AM vevő is biztosabban leveszi.
−
−	~~Többit lásd: [[AM demodulátorok]] címszó alatt~~.