„Konvolúció” változatai közötti eltérés

Innen: HamWiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
(+matematikai leírás +alkalmazás)
2. sor: 2. sor:
  
 
== Alapvető tulajdonságok ==
 
== Alapvető tulajdonságok ==
Az <math>f</math> és <math>g</math> függvények konvolúcióját <math>f * g</math>-vel jelöljük. A "csillag" műveleti jel nem tévesztendő össze a szorzást jelölő ponttal. A hasonlóság azért nem véletlen, mert konvolúció alaptulajonságai megegyeznek a szorzáséval:
+
Az <math>f</math> és <math>g</math> függvények konvolúcióját <math>f * g</math>-vel jelöljük. A &#8222;csillag&#8221; műveleti jel nem tévesztendő össze a szorzást jelölő ponttal. A hasonlóság azért nem véletlen, mert konvolúció alaptulajonságai megegyeznek a szorzáséval:
 
* <math>f  * g = g * f</math>
 
* <math>f  * g = g * f</math>
 
* <math>f  * (g + h) = f * g + f * h</math>
 
* <math>f  * (g + h) = f * g + f * h</math>
  
 
== Matematikai leírása ==
 
== Matematikai leírása ==
 +
 +
Tekintettel arra, hogy a konvolúció fogalmával a rádióamatőr gyakorlatban csak [[diszkrét idejű rendszerek]]ben  találkozunk, így a matematikai definícióját is erre korlátozzuk.
 +
 +
Vegyünk egy jelfolyamot, melynek pillanatértékei g(m) pontokból állnak. Továbbá egy áramköri egységet, amely a konvolúciót elvégzi. Ennek az áramköri egységnek a konvolúció elvégzéséhez f(1)...f(n) konstans együtthatók állnak rendelkezésre. Ekkor a konvolúció leírható az alábbiak szerint:
 +
 +
:<math>(f  * g)(m) = \sum_n {f(n) \cdot g(m - n)} \,</math>
 +
 +
ahol:
 +
:''g'' (mint gerjesztés): a beérkező jel mintái, az elemi mintákat ''g(m)'' jelöli.
 +
:''f'': belső függvény, ''f(1) ... f(n)''-nel jelölve a &#8222;mintáit&#8221;, tehát egy ''n'' hosszú konstans vektor (--> ezt határozza meg az eszköz funkcióját - lásd később).
 +
:''f * g'': a konvolúció eredménye, ''(f  * g)(m)'' az eredményül kapott elemi mintákat jelöli
  
 
== Alkalmazások ==
 
== Alkalmazások ==
  
 +
=== Diszkrét idejű jelfeldolgozás terén ===
 +
 +
A konvolúció leg elterjedtebb alkalmazása a ''digitális szűrőkben'' található. Megfelelő konstans vektor alkalmazásával érjük el a különböző karakterisztikákat. A konstansok kiszámításához az interneten jobbnál-jobb szűrőtervező szoftverek találhatók. Az algoritmus implementálható [[jelfeldolgozó processzor]]okban és [[mikrovezérlő]]kben is, de nagysebességű jelfeldolgozás vagy egyéb praktikus szempontok esetén gyakran implementálják [[FPGA]]-ban is. Gyengébb minőséget megkövetelő esetben akár nagyobb [[CPLD]]-ben is.
 +
 +
Processzoros áramkörben ([[mikrovezérlő]], [[DSP]], [[személyi számítógép]]) történő implementálásnál nagy előny, ha a processzor gyors szorzóáramkörrel rendelkezik illetve az is előny, ha hardverből támogatja a ciklikus puffereket. Ezáltal sokkal kevesebb órajel &#8222;elpazarlásával&#8221; végezhető el a művelet, vagy másszóval sokkal több minta feldolgozható ugyanakkora órajellel járó processzort tartalmazó áramkörrel.
 +
 +
;A szűrőelrendezéseket csoportosítása
 +
 +
* bemenetek száma szerint egy vagy több bemenettel rendelkező
 +
* kimenetek száma szerint egy vagy több kimenettel rendelkező
 +
 +
Alapból az egyetlen bemenettel és egyetlen kimenettel rendelkező szűrőkkel foglalkozunk, ezekből az alappéldákból levezethetőek a több bemenetű illetve több kimenetű elrendezések.
 +
 +
;Elemi szűrőimplementációk
 +
 +
* [[FIR szűrő]] (Finite Impulse Response) - véges impulzusválaszú szűrő
 +
* [[IIR szűrő]] (Infinite Impulse Response) - végtelen impulzusválaszú szűrő (Butterworth, Chebishev, Cauer szűrők)
 +
 +
;Mi valósítható meg velük?
 +
* [[Aluláteresztő szűrő]] (LP filter)
 +
* [[Felüláteresztő szűrő]] (HP filter)
 +
* [[Sáváteresztő szűrő]] (BP filter)
 +
* [[Sávzáró szűrő]] (Notch filter)
 +
* [[Fázistoló]] (Delay)
 +
* [[Hilbert transzformátor]] (fontos szerepe van az SSB jel demodulásánál)
 +
* [[Rezonátor]] (IIR elrendezés megfelelő együtthatók esetén történő gerjedését használja ki)
 +
 +
Egy speciális, úgynevezett átlapolt összeadásos konvolúció az [[Fourier transzformáció | FFT]] (gyors Fourier transzformáció) eljárás is, amely szintén a legfontosabb jelfeldolgozó algoritmusok egyike. Segítségével apró frekvenciatartományonként vizsgálható az amplitudó és fázis a vizsgált mintában, illetve az elemi amplitudók és fázisok tetszőleges módosítása után a Fourier transzformált jelet visszalakakítva jellé, tetszőleges jelet előállíthatunk a bemenőjelből.
 +
 +
=== Kétállapotú értékkészlet esetén ===
 +
 +
Érdemes megemlékezni egy másik igen fontos alkalmazási területről is, ahol a sokbites, finom (analógot reprezentáló) értékkészlet helyett kétállapotú (bináris) formáját használjuk a jelnek. Ilyen bináris alkalmazások a [[konvolúciós hibajavító eljárások]].
  
 
[[Kategória:Digitális jelfeldolgozás]]
 
[[Kategória:Digitális jelfeldolgozás]]
[[Kategória:Vizsga - 3. Áramkörök]]
 

A lap 2007. június 3., 11:31-kori változata

A konvolúció a jelfeldolgozás egyik legelemibb művelete. Ez a lineáris művelet két függvényből állít elő egy harmadikat. Legegyszerűbben úgy szemléltethető a konvolúció, mint egy adatsorozat (egyik függvényből vett minta) súlyozott mozgó átlagának számítása egy adott súlyfüggvény (a másik függvényből vett minta) alapján.

Alapvető tulajdonságok

Az [math]f[/math] és [math]g[/math] függvények konvolúcióját [math]f * g[/math]-vel jelöljük. A „csillag” műveleti jel nem tévesztendő össze a szorzást jelölő ponttal. A hasonlóság azért nem véletlen, mert konvolúció alaptulajonságai megegyeznek a szorzáséval:

  • [math]f * g = g * f[/math]
  • [math]f * (g + h) = f * g + f * h[/math]

Matematikai leírása

Tekintettel arra, hogy a konvolúció fogalmával a rádióamatőr gyakorlatban csak diszkrét idejű rendszerekben találkozunk, így a matematikai definícióját is erre korlátozzuk.

Vegyünk egy jelfolyamot, melynek pillanatértékei g(m) pontokból állnak. Továbbá egy áramköri egységet, amely a konvolúciót elvégzi. Ennek az áramköri egységnek a konvolúció elvégzéséhez f(1)...f(n) konstans együtthatók állnak rendelkezésre. Ekkor a konvolúció leírható az alábbiak szerint:

[math](f * g)(m) = \sum_n {f(n) \cdot g(m - n)} \,[/math]

ahol:

g (mint gerjesztés): a beérkező jel mintái, az elemi mintákat g(m) jelöli.
f: belső függvény, f(1) ... f(n)-nel jelölve a „mintáit”, tehát egy n hosszú konstans vektor (--> ezt határozza meg az eszköz funkcióját - lásd később).
f * g: a konvolúció eredménye, (f * g)(m) az eredményül kapott elemi mintákat jelöli

Alkalmazások

Diszkrét idejű jelfeldolgozás terén

A konvolúció leg elterjedtebb alkalmazása a digitális szűrőkben található. Megfelelő konstans vektor alkalmazásával érjük el a különböző karakterisztikákat. A konstansok kiszámításához az interneten jobbnál-jobb szűrőtervező szoftverek találhatók. Az algoritmus implementálható jelfeldolgozó processzorokban és mikrovezérlőkben is, de nagysebességű jelfeldolgozás vagy egyéb praktikus szempontok esetén gyakran implementálják FPGA-ban is. Gyengébb minőséget megkövetelő esetben akár nagyobb CPLD-ben is.

Processzoros áramkörben (mikrovezérlő, DSP, személyi számítógép) történő implementálásnál nagy előny, ha a processzor gyors szorzóáramkörrel rendelkezik illetve az is előny, ha hardverből támogatja a ciklikus puffereket. Ezáltal sokkal kevesebb órajel „elpazarlásával” végezhető el a művelet, vagy másszóval sokkal több minta feldolgozható ugyanakkora órajellel járó processzort tartalmazó áramkörrel.

A szűrőelrendezéseket csoportosítása
  • bemenetek száma szerint egy vagy több bemenettel rendelkező
  • kimenetek száma szerint egy vagy több kimenettel rendelkező

Alapból az egyetlen bemenettel és egyetlen kimenettel rendelkező szűrőkkel foglalkozunk, ezekből az alappéldákból levezethetőek a több bemenetű illetve több kimenetű elrendezések.

Elemi szűrőimplementációk
  • FIR szűrő (Finite Impulse Response) - véges impulzusválaszú szűrő
  • IIR szűrő (Infinite Impulse Response) - végtelen impulzusválaszú szűrő (Butterworth, Chebishev, Cauer szűrők)
Mi valósítható meg velük?

Egy speciális, úgynevezett átlapolt összeadásos konvolúció az FFT (gyors Fourier transzformáció) eljárás is, amely szintén a legfontosabb jelfeldolgozó algoritmusok egyike. Segítségével apró frekvenciatartományonként vizsgálható az amplitudó és fázis a vizsgált mintában, illetve az elemi amplitudók és fázisok tetszőleges módosítása után a Fourier transzformált jelet visszalakakítva jellé, tetszőleges jelet előállíthatunk a bemenőjelből.

Kétállapotú értékkészlet esetén

Érdemes megemlékezni egy másik igen fontos alkalmazási területről is, ahol a sokbites, finom (analógot reprezentáló) értékkészlet helyett kétállapotú (bináris) formáját használjuk a jelnek. Ilyen bináris alkalmazások a konvolúciós hibajavító eljárások.