Elektroncső-dióda

Innen: HamWiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen HG2ECZ (vitalap | közreműködések) 2008. október 26., 21:41-kor történt szerkesztése után volt. (dióda szócikkból kivágva + kategória)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az elektroncsövek napjainkra kiszorultak a mindennapokból (ezért is indokolt a külön jelző a dióda szó elé), de érdemes velük kisebb-nagyobb mértékben foglalkozni.

Működése

A legegyszerűbb elektroncső a dióda. A dióda villamos áram által izzított, elektronokat emittáló katódból, és az elektronokat felfogó anódból áll. A dióda elektródái légritkított (10-6 Hgmm, 10-4 Pa ) üvegburában helyezkednek el. (A katódot izzító áramot egy fűtőszálon vezetik keresztül. Ha a fűtőszál maga emittálja az elektronokat, azaz maga a katód, közvetlen fűtésű csőről beszélünk, ha pedig a fűtőszál szerepe csak az, hogy a körülötte hengeresen elhelyezkedő katódot izzítsa, közvetett fűtésű csőről van szó.)

Ha az anódra a katódhoz képest pozitív feszültséget kapcsolunk, az elektrosztatikusan magához vonzza a katódból kilépő elektronokat, így az elektroncsövön keresztül áram indul meg. A negatív töltésű elektronok a katódtól az anód felé haladnak, így az áram iránya (a pozitív töltések elképzelt haladási iránya) az anódtól a katód felé mutat.

Ha az anódra a katódhoz képest negatív feszültséget kapcsolunk, az taszítja a katódból kilépett elektronokat. Nagyon kis negatív anódfeszültség esetén még néhány elektron eljut az anódra, a negatív anódfeszültség növelésével viszont az anódáram megszűnik, a cső lezár.

Ilyen formán az elektroncső dióda az anódnak a katódhoz képesti feszültségétől függően ugyanúgy „nyit” vagy „zár”, mint a félvezető dióda.

Az elektroncső dióda általános jelölését, illetve a közvetlen és közvetett fűtésű dióda rajzjelét a 18. ábra mutatja.

DI7.jpg

Példa alkalmazás

--- megírandó ---