Szerkesztő:Gg630504

• Rádióamatőr
  • Rádióállomásom hívójele: HG9IEG ( 2003.. ) ( ex HG6IEG ( 1994..2003 ) )
  • <QTH lokator=KN08HF49jr></QTH>
• Címem
• Honlapjaim

---

Állomásom piréz hívójele: Π9IEG.

Szétszabdalta ( e-mese :-)

{ A mesélő úgy dönt, hogy belekezd. Kicsit bizonytalanul... Vagy talán mégsem? }

Élt egyszer egy szegényember az üveghegy árnyékában. Nyugodt volt az élete, hiszen a madár se' járt arra. Sőt, még postagalamb is alig-alig tudta átrepülni az üveghegyet, így tényleg semmi sem zavarta a nyugalmát.

Tulajdonképpen volt valami... { Hát igen... lassan itt az ideje valami konfliktusnak... - gondolja a mesélő, mert szerinte már így is sok karaktert áldozott a peremfeltételek deklarálására. Nos: } Estefelé az üveghegy felett délibábként lebegett a nagyvilág villódzása, hála az üveg törésmutatójának.

Néha a szegényember felkapaszkodott az üveghegyre és szétnézett, mi újság a nagyvilágban. Bele is szédült rögvest a látnivalóba! Egymást érték a tábortüzek, fáklyafények, diszkóvillogók. El is csodálkozott, hogyan bírják az üveghegy túloldalán ezt a zűrzavart az ott élők.

Amikor már eleget látott, azaz elege lett abból, amit látott, hazabaktatott. Azt hitte, végre nyugalma lesz, de drámai fordulat következett ( omega szögsebességgel ). { A mesélő kicsit elbizonytalanodik, hogy két konfliktus nem sok-e egy mesébe, de eszébe jutott egy másik MESE, és annak a mesének egyik szereplője - se szó, se fónia - egyszerűen átsétált ebbe a mesébe: } Új szomszédja köszöntötte, a Vasorrú Bába.

A Bába nagyon vasorrú volt, és nagyon bába. Mindenféle mágikus és mágneses erőkkel rendelkezett. Illetve csak rendelkezett volna, de - rendelkező passzusait elveszítve - nem igazán tudta uralni mágneses erejét. Csakúgy ment a saját orra után, ahogy mondani szokták. Leginkább persze észak- déli irányban.

Minél inkább kicsúszott akarata alól a mágikus ereje, annál inkább nőtt a mágneses ereje. Egy ideje már mindenkit paritásbitté varázsolt, aki csak a szokásos módon üdvözölni merte: "A térerő legyen veled!". { Itt a mesélő figyelme egy kicsit elkalandozik, és a DELEJesség némely sajátos vonatkozásának taglalásába kezd. }

A szegényember egyszercsak megdöbbenve tapasztalta, hogy nem tudja levenni a lábast a sparheltről. A Bába térereje ekkorra akkorára nőtt, hogy telítésbe vitte nem csak a lábast, de még a sparheltet is. Sebaj, gondolta a szegényember, miközben a fakanállal falatozott a lábasból, - mert ugye többi kanala mind beleragadt a lábasba, - legalább kevesebbet kell mosogatnom ezután. Igazság szerint az első mosogatási kísérleténél a vödör is odaragadt a lábashoz. Így persze többé már vizet sem kellett hoznia a kútról.

A Bába jött, látott, és maradt, pedig sokkal több vasorra volt, mint építési engedélye. { E ponton a mesélő úgy dönt, hogy mégis az eredeti mesét folytatja. Döntésének helyessége mindmáig vitatott, éppúgy, mint a szegényemberé. Ugyanis: } A szegényember úgy döntött, megpróbálja semlegesíteni a Vasorrút. Összehordott mindenféle vajákos könyvet, régi pergament, hármas és négyeskönyvet. Olvasta őket szorgalmasan, nappalt éjjé téve, mert éjjel, amikor a Vasorrú Bába aludt, mindig csökkent a térereje.

A semlegesítésből persze semmi sem lett, de az egy másik MESE. { Egy sokkal unalmasabb MESE, ugyanis semmi nem történik benne, vagy csak alig, és azok nagy része is csupán az előző kísérlet maradékainak eltakarítása. A végeredmény pedig ismert. A mesélő kivételesen úgy dönt, hogy azt a mesét senkinek nem meséli el. Ezzel a döntésével mindenki egyetért. Egyesek szerint ezt sem kellett volna. }

A szegényember pedig a könyvekből megtudta, hogy a C osztályú erősítőnek nagy a torzítása, hogy mindig legyen nála a törölközője, és hogy a végső válasz a negyvenkettő. Az utóbbi kettőt nem igazán értette, mert a törölközőjét már rég nem tudta kimosni, a negyvenkettő pedig nem volt kettő egész számú hatványa.

Jobbnak látta, ha marad a C osztályúnál, pedig az általánosban mindig a B-be járt, de hisz szegényember volt. Épített hát egy csillogó- villogót, amivel át tudott csillogni- villogni az üveghegyen. Legalább nem kell mindig megmásznom az üveghegyet, ha kíváncsi vagyok a nagyvilágra - gondolta.

Csak az volt a baj, hogy az ő csillogása eltörpült az üveghegyen túli villódzásban. Nameg az ottani fényözönt is felnagyította a csillogója, és nem volt hozzászokva az ilyetén tempóhoz. Tűrte, amíg tűrhette, de csakhamar megunta, mert már a füle is káprázott. Különösen a bal.

Úgy döntött, furfanggal többre megy, és újra csak elővette a vajákos könyveket. Meg is találta, amit keresett, egy olyan villogót, aminek villoghatnak mások, nem zavarja a szegényembert a sok összevisszaság. Kellett hozzá sok doboz, nameg spárga, de furcsállta a szegényember, hogy bár valami csomaggal kapcsolatos a dolog, de feladóvevényről nem ír a vajákos.

{ A mesélő már tudja a végkifejletet. Ritkán fordul elő vele ilyen, ezért kicsit elnyújtja a mesélést, hogy minél tovább érezhesse magát okosabbnak, mint a hallgatósága, vagy olvasósága. Két apróság árnyéka vetődik csupán a szinte tökéletes boldogságára. Az egyik, hogy egy csésze teát alighanem sajátkezűleg kell elkészítenie. }

No, mindegy, a szegényember megépítette a csomagolt villogót, vagy villogó csomagot ( ezt azóta sem tudta eldönteni ). Mindenesetre este, amikor alábbhagyott a Vasorrú térereje, valóban villódzni kezdett az egyik csomag. Megfordította, és mindenféle ákombákomot látott. Ohó! Ez kell nekem, gondolta, és rögtön nyomogatni kezdett egy laposabb valamit...

Villódzás itt, villogás ott, tekerentés amott, de működött a dolog, kinyílt előtte a nagyvilág és végre levehette a napszemüvegét, amivel azért elég körülményes volt a munka éjszakánként. Na, azért a működés és a használhatóság különböző, ezt a szegényember is tudta, és mire egy ujjal bepötyögött valamit, már majdnem meg is érkezett hozzá a válasz a hárommal előbbi kérdésére. Így hát sosem tudta, melyik válasz melyik kérdéshez tartozik és melyik kérdésre válaszolt ő éppeg. { A mesélő utolsót hörpint a teájából. }

A vajákos könyvekben olvasott ő számokról, bár elég egysíkúaknak találta őket. Ám amikor a mínusz egyből való gyökvonás az eszébe jutott, mintha fátyol hullt volna le a szemüvegéről! Ez kell neki! Fog ő olyan gyorsan villogni, hogy csak győzze a doboz ( illetve - a görbült téridőben - olyan kicsit krumpliféle izé ) püfölését és az olvasást!

Először is készített egy csésze valóban forró teát, majd beállította a TXD-t (0.0+15.0j)-re.

Ekkor a képernyőre tévedt a tekintete: "Effective bit/sec: 42".

Bánatában a modemkábelt szétszabdalta.